2014. július 9., szerda

Egy oroszlán vagyok, és te meghalsz

Romantikus vers.Írta:ÉN.
Borzongás mi megvadít
Borozás, az elvakít.
Nem tudom mit tegyek ellene,
De lehet, nem is kellene.
Bódító,részeges
Ez az egész vészes lett.
Bebasztam, csá.
Sose add fel, főleg a szakadék szélén ne.Mert bele esel.Bele a mélyébe, akárcsak én.

Elérkeztem arra a pontra: nem nem nem nem.Nem érdekel.Senki, semmi.Ha valakinek jót teszek az nekem rossz.Nekem fáj.Próbáltam eddig eltűrni mindent,de valahogy, már nem bírom, idáig kínlódtam.Új életet kell kezdjek.Nem tudom hogy, de meg kell tegyem.Kívül ,belül új leszek.Ígérem.
Megtanultam nevetni, megtanultam sírni.De egyet nem tanultam meg.Elbúcsúzni.
Szerelem első látásra. De undorító *köp egykét turhásat*.De sajna szerintem velem is megtörtént.Be gyalogoltál az életembe.Gyalogoltál.HAGSGSÍSDFGR . Ok ezt is csak én értem.Dájó nekem,mi? Szóval igen.Nagyon tesztel(TESSÉK, HÜLYE VAGYOK).És ezt sajnálom.

Rég voltam errefele, mostanában lovardában tengetem a napjaim, már olyan vagyok mint egy cigány, vagy egy néger.Nem csinálok azon kívül semmi értelmeset :( Csak ülök, telózok, néha olvasok.De ajjj.Ma megáztam.Csorgott a hajamról a víz, és mivel a hajam vörösre van színezve, piros lé folyt le rólam, és fehér pólóban vagyok.ÉLJEN, TAPSOLJATOK MEG*TAPSTAPSTAPSPARADICSOM*

Nincs ihletem,szar az egész.Utállak.Fúúú.Kiakadtam.Csokiit akarok most anyuuu hozd a csokit vagy vége az életeemneeek.Most kész vége,addig ide nem dugom a képem amíg nem tudok írni egy jóó hosszú szöveget.Pofám leszakad magamtól.Gudbájbébik.