2016. szeptember 25., vasárnap

Minden titkos érintésed kell nekem

Igen, hatással volt rám a Hooligans koncert.



Kezdjünk is bele!
Soha nem gondoltam volna, hogy 1 év alatt ennyit, ennyire lehet csalódni valakiben. Komolyan, hova képzelsz? Vicces, de a kettőnk közül a sors fintora most nem engem fog megtalálni ezután, hanem téged.Lehet, hogy ezzel engem talált meg, mindegy is.
Mivel , tudod, neked is majd lesz egy pillanat amikor eljön. Mikor valaki háromszor padlóra küld, szenvedésed a semmibe zárva, placcsansz egyet a földön ,pofára esve mint a zsíros kenyér. Ott a földön senki sem fog tudni téged összekaparni. SENKI. Nem engedsz senkit sem a közeledbe, csak sírsz, kaparsz, küzdesz, szenvedsz, de hiába. Sikoltásod nem fog senkit sem elérni, mellkasodban egy hatalmas lyuk fog éktelenkedni. Próbálod betölteni valaki mással, próbálsz mosolyogni,szeretni,érezni. De egyik sem megy. Tudod miért nem? Elmagyarázom.
Mikor épp a padlón vagy, dideregsz, összegömbölyödsz és a könnyeid már szinte menetet vágtak az arcodba, és a szíved körül valami égetően lüktet, akkor jössz rá, hogy csak egy valaki segíthetne rajtad, de szívhatod a kisujjad, mivel az a személy pont az , aki  miatt inkább égnél a pokol lángjai között, mintsem élj. Karjaiba borulva reszketnél, összetört szíved lassan összeforrna.
De mivel ez lehetetlenség, mellesleg körülbelül a gyász szakaszai játszódnak le benned, és éppen a tagadás és a harag között bandukolsz, miközben tudod hogy soha nem történik ez meg. A gyűlölet és a fájdalom csak úgy lüktetni fog az ereidben, nem tudod eldönteni mit teszel szívesebben. Magadat sajnálod, vagy őt utálod. Egyszerre a kettő valamiért sosem jön össze.
Majd eljön a pillanat mikor már ne érdekelne ez az egész. Lehet ez nap, hét, akár hónap. De mégis, felbukkan ez az érzés, és újra meg újra rád köszön, akár az utcán, akár a saját ágyadban. Nem tudod elengedni. Nem bírod felfogni. Gyűlölöd, de mellette végtelenül szereted.
De ő téged csak kihasznált.
Egy játék voltál számára.
Pár másodperc alatt elfelejtett.

Évek múlva kiröhögöd magad.

De addig is remélem h legalább akkorát esel mint én, ha nem , akkor nagyobbat.