Viszlát, gyerekek.

Tegnap elballagtam.Most ebben a pöpp bejegyzésben, minden jót kívánok osztálytársaimnak.Már hiányoztok:) De, remélem tartjuk a kapcsolatot.Viszlát, gyerekek.Holnap banketten kiengedjük az állatot.

,,Valaki gyorsan él és bízik a sorsban,

Valaki lassan és sokszor megtorpan.

Választani kell hogy mi is a cél,

A te álmod az hol van?"

You are not alone

Kedves Barátnőm.
Itt szeretném neked leírni: ne add fel.Most ne.Ha itt megteszed, elesel, vége mindennek.De ha erős maradsz, ha talpra állsz, még van jövő.Kérlek, ne foglalkozz a sok buta, irigy emberrel.Nem éri meg, te több vagy annál.Szép vagy, ügyes és okos.Ezeket nem csak úgy hablatyból írom.Tényleg így van.Fáj, ha szomorúnak látlak, de az még jobban ha nem tudok ellene tenni.Nehogy azzal akarj megfelelni, hogy megölöd magad...Érted? Azzal, hogy nem adod fel az ilyen emberek közt.Értékes vagy.Nem az a lényeg hogy százaknak tetsszél,hogy mindenki nagyra becsüljön.Elég ha egy, és az is tiszta szívéből szeret.Ha te eltűnnél, én sem lennék már boldog.Tudom,tudom.Nyálas meg minden.De kérlek.Ne hagyj itt minket.Ne csinálj butaságot.Elolvastam amiket írtál, mondhatni, majdnem ugyanúgy érzek.Lehet hogy nem én voltam mindig a legpedánsabb barátnő, de melletted próbáltam állni mindig.Nekem nem kell megfelelj.Számomra úgy vagy tökéletes ,ahogy vagy.Nem így, szomorúan. Kérlek, ne csinálj hülyeséget.Szeretlek.

KUR....ta boldogság, de megéri néha

Tadadadamm.Eddig 2 meccset néztem a VB-ből, a mait (Német-Portugált) és a Mexikó-Kamerunt.Hát igen, utóbbin bealudtam mint az élet.Azt se tudtam hogy van Kamerun...De ez a Német meccs...Szállok ember, ügyesek voltatok fiúk!!!!Millió csók, továbbra is így.Özil, kapd össze magad.

Igazából ilyenkor van az hogy megint elgondolkozok: ki az igazi barát?Régebben írtam egy emo csajsziról, akit nagyon bírtam első pillanattól.Na igen,vele tartom a kapcsolatot, és hadd ne mondjam, nem kellett csalódnom.De mostanában mindenki megváltozik.Én ettől nagyon félek.Mindenki felnő, újjá ,,születik", saját útjaira tér.Itt vagyok én, leragadok az éveknél.Minden pillanat még itt van előttem.Visszaforgatnám az időt.Nem, nem azért hogy megváltoztassam a dolgokat, épp ellenkezőleg,meg akarom őket tartani.Őrizni mint egy ereklyét. Egyedül maradok a kis világomban.Mindenki elhagy.Da bumm tss.
Úgysem olvasod, ezért itt válaszolok: igen,szeretem a kekszet.Rád írtam ki: mi lett volna, ha...Igen.Mi lett volna ha időben visszaugrok netezni és akkor beszélünk? (Vaszleg semmi, de azért hadd örüljek)

Nem akarok álmodni.Valótlan a jó, a rossz meg ....Az meg menjen a picsába, az mindig valós alapon alakul.A legrosszabb rémálmaim mindig bekövetkeznek.A szép cukormázas álmok? Még a közelükben sincs a valóság.
Kusza minden, haza akarok menni.Itthon vagyok, mégis haza vágyom.
Hiányoznak az osztálytársaim.Hiányoztok.Szét fogunk szakadni, és csak nekem fogtok hiányozni.Mindig.
Lovakat akarok most.MOST.Puha,édi lovakat.
Ne változzon senki olyan gyorsan, és nagyon.Nem szeretem.Utálom.
A párna nagyon jó dolog.Megölelhetem, megüthetem.Szeretem.Vele lehet a legjobban aludni.
Megismételném azt a bizonyos napot.Azaz kettőt.Vagy többet.Hiányzik.
A tumblr függőséget okoz.Szóltam.Ne nézd meg az enyémet, az hülyeség, de ráfüggtem.
Nyomorék vagyok, kész.
Szeretek élni.Csak lassabban kéne.Nem akarok elsietni semmit.Pedig mindig azt teszem.
Nem gondolom meg a dolgokat.Soha.

Elfelejtettél.Megjegyeztelek.Nevetsz rajtam.Sírok miattad.Nem érdekel.Próbálkozom.Idegenkedsz.Barátkozom.Utálsz.Szeretlek.

Próbálkozom, próbállak utálni

Kisikítanám az életemet is ebben a percben, az összes levegő kifutna a tüdőmből a végtelenbe.De inkább visszatartom és csöndben , halkan tűröm a körülöttem zajló eseményeket.
Szemeim kipattannak, rémes rémálom szakította félbe az éjszakám.Rémálom.Vagy mégsem? Füst járta át a szobám minden szegletét, minden lélegzetvételnél nehezedett a mellkasom, égető érzés kebelezte be.Lehetetlen, hisz ez csak egy álom volt.A forrósodó levegő az őrületbe kergető, mégis varázslatos.A sötét táncoló alakjai lassú,hipnotizáló mozgást fitogtattak. Megbabonázva lépdeltem a semmibe,a mérhetetlen légszomjtól megnyílik alattam a föld.Mégsem zuhantam.Csak álltam az ürességbe, és hagyom hogy a füsttől szennyezett levegő hatoljon a szervezetembe.Fájdalmas,émelyítő, mégis élveztem.Lehetetlenség lehetetlenje lehetetlenné tette a helyzetem.Hirtelen valami megváltozott.Mire teljesen feleszméltem volna egy tükörrel találtam szemben magam.Idegenként hatott a tekintetem,rideg és elveszett. Hátam mögött egy árny jelent meg, ami egyre jobban közelített felém.Megfordultam, nem volt ott senki, se semmi.Üresség, sötétség, hideg.Lázasan kutattam a gondolataim között, azok halottak voltak, exhumálásuk lehetetlen volt.Szemhéjaim fáradtan nehezedtek szemeimre,mámorosan merengtem a tükörben lévő személyre. Mögöttem lévő árny egyre közeledett, szinte testembe lépett.Mégsem fordultam meg, tudtam, ha megfordulok eltűnik.Kábultan vártam a következményeket.Az árny óvatos tánccal ejtette rabul figyelmemet amíg oda ért mellém.Karjait először vállamra, majd a nyakamra helyezte.Idegen érzés fogott el.Ismerős idegen.Óvatosan erősített szorításán, figyelve,mit reagálok.Én fáradtan, mámortól megbabonázva tűrtem.A levegőt a szorításhoz képest könnyedén vettem.Miközben az idegen a kezeit rám helyezte , észre sem vettem hogy eltűnt a füst.A füst, ami elfeledtetett velem mindent, amitől a jelenlétem jelentőssé vált.Amitől éreztem hogy élek, még ha valótlanul is.Az árny lassan kirajzolódott, karjait most már lejjebb csúsztatta.Kezei megpihentek a derekamon, enyhén körmei a bőrömbe vájtak.Az energiám egyre jobban csökkent, szinte az ájulás falának vékony peremén álldogáltam. Éreztem, ahogy a tenyere felé áramlott az erő.Nem tehettem ellene.Hagytam hogy hadd tegye.Már nem érdekel.Nem érzek semmit.Nem tervezek.Eladtam a lelkemet az ördögnek.