Itt senki sem golyóálló

Nyomd be háttérzenének a kedvenc sírós számod.







       Egy lány állt a temetőben, magányosan, csendben. Egy fejfát figyel pislogás nélkül. Kezében egy összegyűrt papírgalacsin, melyet olyan erővel szorongat, elfehéredtek az ujjai. Mereven bámul, egyre jobban szorul az ökle. Gyűlölet tükröződik szemeiben, miközben arca kifejezéstelen. Lassan veszi a levegőt. Lassan, de mélyeket szippant egy-egy gondolata közt, amiből rengeteg van. Ismerős a lány, nem tudom honnan. Megszólítani nem merem,hiszen nem is ismerem, sose láttam azelőtt...Vagy mégis?
        A lány órák óta egy helyben álldogált és csak néz. Mikor már összeszedtem a bátorságom, hogy megszólítsam, lerakta a papírt a földkupac szélére, majd ridegen megfordult és közvetlen mellettem távozott. Észre sem vett. Pedig órák óta figyelem. Figyeltem, hogyan libbenti meg szőke haját a szél, hogyan változik szemében az érzelem tükre, miként csillan meg szemei sarkában lévő könnyeken a nap. Nem emlékszem, ,mikor kerültem ide és mióta is nézem őt pontosan, de mintha egy szempillantás alatt elment volna. Látni akartam újra, figyelni, csak eltelni a létével.
      A sírhoz mentem, óvatosan kibontogattam a rongyossá gyűrt papírt, amin ez állt:
,,Nem tudom felfogni,hogy itt hagytál, magamra. Egyedül ebben a hideg, őrült világban. Minden nap a fájdalom éles kése vagdossa a szívemet, akárhányszor csak eszembe jutsz. Nem tudtam tőled elbúcsúzni. Nem tudtam elmondani mennyire sajnálom, ha néha szemét is voltam veled, ha úgy érezted nem szeretlek. De nélküled nem élet az élet. Magányosan kell evezzek az előttem álló óceánon, amit sokan jövőnek csúfolnak. Úgy hittem, sokáig segítesz nekem evezni, hiszen így tetted már régóta..Tévedtem. A halál elragadott, engem földbe tiport, betemetett, épp úgy mint téged. Csak én még itt vagyok. Nem tudom hol a helyem a világban nélküled. Anya, kérlek gyere vissza. Nem tudom ezt végigcsinálni nélküled. Amikor te elmentél, én is meghaltam belül. Csak egy katatón senki vagyok már. Nincs értelme az életemnek.Hiányzol."
     Remegve tettem vissza a lapot a koszorúk mellé. Elolvastam a fejfán álló szöveget. Idei évben történt a haláleset. Az én nevem volt a dátum fölé írva. A lányom volt a sírnál. Az én síromnál.

Érezted már?

Érezted már a keserű ízt?
Mely csontjaidban is süvít?
Szádban tartod, rágni tudod,
Lenyelni meg sem próbálhatod.

Felemészt, fáj, éget, gyötör.
Tűrd csendben, tűrd te ökör.
Sikolts, ordíts, kiabálj ahogyan tudsz!
Legjobb az volna ha most elfutsz.

De nem tudsz,nem akarsz
Düh, amely miatt ennyit kaparsz.
Csak rakódik folyamatosan le,
Várja, mikor adod végre fel?

Bukott vagy, elhagyatott
Számodra csak ez maradhatott.
Hozzád nőtt ez a keserű íz
Úgy áramlik benned, mint a víz.

És érezted már, hogy nincs remény?
Amid maradt, az is mind elég?
Meddig rágtad? Meddig vártad?
Meddig vártad, míg elmúlik a vágyad?

Ölj, pusztíts, tépj szét bármit!
Ne hibáztass ezért bárkit!
Nyeld le a dühödet, fulladj belé!
Vess véget magadnak, ennyi is elég!




Védessem le?

Biznicc-meghúztak matekból helóó

Most elképzelem, hogy találkozunk, te meg bírni fogsz.
Ha akarod
Ha nem
Ez a fantázia lényege






Az emberi elme csodálatos dolog. El tudom képzelni , hogy unikornison ülve, nyalókát szopogatva, szín arany napszemüvegben, twerkelő mókusokkal a háttérben, 40-es derékmérettel,120-as mellbőséggel megáldva koncertet adok életem szerelmének akivel még életemben nem beszéltem, de én tudom, működne köztünk az a kémia mint a fene, két nap ismeretség után sztárpárság, házzasság, nyolc kölök.
De én ezzel a csodálatos elmével megáldott fejemmel nem bírok megfejteni három logaritmikus egyenletet a kettesért. Sad story guys, saaaaad.


Bánt. Nem is kicsit, nagyon is. Bánt, hogy még a szemembe tudsz nézni, miközben engem a hányás kerülget. Nem az alkoholtól, betegségtől,hanem tőled barátom. Nem villan át a szemeden semmi, csak nézel, miközben én a puszta nézésemmel kifilézlek. Gondolhatod, hogy szimplán bolond vagyok, megsértődött hülyegyerek.DE én tudom, hogy ez örök és maradandó, nem csak egy óvodás durcásságával vagyok felruházva, hanem színtiszta gyűlölettel. Gyűlöllek azért aki vagy, ami vagy, akivel vagy, amiért vagy. De legfőképpen azért aki LETTÉL. Hihhhhetetlen milyen hamar idegen lettél számomra,nem csak a gyűlölet miatt, hanem az egész lényed mássága hökkent meg. De rád gondolni, egyszerűen olyan mint szembepisilni a széllel. Igazából felesleges értelmetlenség. Ha van ilyen kifejezés.

A twerkelő mókusokról röviden: A kábszi rossz, értem?