Wut

Pár hete gyötör egy érzés. Valaminek a hiánya. Űr, melyet nem tölthet ki semmi, melyet nem tölthet ki semmi. Azon gondolkozva, hogy minek a hiánya léphetett fel, kellemes, meleg érzés fog el, közben mögötte ott pusztít a fagyos szomorúság. El kellett hagynom. De kit, mit? Álmaimban ismerős arcok, helyek lépnek fel. Napközben beugrik néhány kósza emlékfoszlány. Éjszakai biciklizések, tábortüzek, barátok, szerelmek, gyönyörű tájak. Ezek most is ugyanazok. Mégis valami eltűnt, és nagyon gyötör az üresség itt bent.