Osztálykámhoz

Most ez más téma lesz, mint eddig..Lehet fel fognak páran ismerni, de nem érdekel.Most vagyok 8. osztályos, mostanában sokat gondolkoztam , és úgy döntöttem írok egy ,,búcsúzást" személyre szólóan az osztálytársaimhoz... Nem fogják ők látni, de ettől megkönnyebbülök. Nem fogok majd ballagáson ott nyekegni nekik.:)(Nem mindenkinél írom oda, de mindenki hiányozni fog......Nagyon)
Kezdem Rebekával: Rebi, veled sokszor volt konfliktusom, még az utolsó hetekben is, de én mindig barátként tekintettem rád.Azért veled kezdtem, mert téged ismertelek meg legelőször az osztályból.Hiányozni fog a tipikus Beba-humorod(,,Keressétek meg a pulzusotokat, megvan?! Neem, elment a Tescoba!") és a kreativitásod.A kapcsolatot szeretném sokáig tartani veled.
Attila:Ati, veled nem nagyon beszélgettem(miért nem szólaltál meg soha jaaaj:() ,de te is a szívemhez nőttél.Ha hiányoztál az osztályból nem vettünk észre, de azt igen hogy valami nem stimmel.Hiányozni fogsz te is.
Barbara: Hát...Nem tudom hozzád mit fűzzek.Ne edd meg a vaságyat, azéé' téged is hiányolni foglak.
Levente: Fogadott öcsém,el kell mondjam neked, maradj örök gyerek! Így vagy önmagad.A kis szőke-herceg feeling rátesz egy lapáttal, kis cuki vagy, meglátlak és egyből az jut eszembe: baba. Remélem az új osztályodban is ilyen kis örömzsák leszel.Ja, és máskor ne írd be a vendégkönyvbe hogy elloptuk a gyurmát!
Csaba: Na , te meg a csokitestvérem vagy. Azok a tipikus leszűkült szókincses beszólásaid jók voltak, még ha nem is nevettünk rajta (Állna a szotyola a szemedbe:DD)Ha valakitől csokit kapok, mindig rád fogok gondolni.
Roland: Rloi pls. A szépfiú.Na jó, nem.Emlékszem a nagy tck korszakodra, az vicces volt.Régen a szemüveg-fogszabályzó kombót csúnyának képzeltem el, de neked egész jól áll.A közeljövőbe ne káromkodásra tanítsd a németeket , hanem értelemre.
Rafael: Jajjj.Tavaly ezt neked még egyszerűbb lett volna megírni.Akkor még valamennyivel normálisabban viselkedtél velem.Na mindegy, ezért nem fogok neked rosszat írni.Téged is az elsők közt ismertelek.Melletted és Ricsi mellett ültem.Emlékezz mindig a lakkozástechnikánkra.
Richárd: Rifii, te állat.Eget rengető Maunikasóózásainktól a képküldözgetéseken át a vihogásainkig sokat tudnék rólad mesélni itt.Mostanában sajna kicsit megváltoztál, próbálom elfogadni. Sok sikert a gimnáziumhoz!
Adrián: A pufiöröm, mindig vidám (néha túlságosan is).A nevetésed megmarad az emlékeimben örökre, nem tudom eldönteni hogy ez jó vagy rossz(jó).A mi személyes Jimmy-nk , a transzformátor átnevezője.Egy tanács: ne bízzanak rád töriverseny feladatokat soha, mert úgy járnak mint mi.
Vivien: Az idei szilvesztert benyomtuk ám Jennifer's Body-val.Éjjeli Éhezők viadala megbeszélés se volt semmi.Ha egy csendes , olvasó lányt látok majd te jutsz eszembe.
Zsolt: Magyar órán számháborúzó egyed.3. éve küzdöd magad tovább az osztályunkkal.
Dániel:A Zsolti barátja Dani.A vörös hajad első látásra megdöbbentő, de idővel megszokható (vicceltem).Alsóban még játszottál velünk, most már visszahúzódsz.
Dániel: A falumbéli csoda. Megfogalmazásod csillagos ötös, az a ,,Nem veszi gondolatába" mondat mindenkit letaglózott. Ilyen ember mint te nincs még egy.Téged szerintem sokat foglak látni még.
Mónika: Bocsi Momo hogy sokszor azt hiszem te vagy Barbi(XD). November óta vagyunk igazán jóban.Te WOW királynő.Hiányozni fogsz.
Réka: Padtárs, és AHS rajongó(éjszakai műszakban askfmsztár).Szedd össze magad, jövőre vár a kemény világ.A sminkelésed nem, de te egy kicsit azért hiányozni fogsz.
Ákos: Ákiii vigyééél paciba! És vegyél nekem pónit. Folytasd a focit amíg tudod, sokra viheted még vele, tehetséges vagy.A beceneveid inkább nem írom le, végén frászt kapnak.
Máté:A léret a ményeg, a méret a lényeg.Nem lesz még egy ilyen osztálytárs a világon mint te (ilyen pro németes).Őrizd a cocákat, légy jó.
Béla: Béjus, a te beszólásaid nagyon fognak hiányozni.Legrosszabb pillanataimban is ha rá gondolok minimum vigyorognom kell egy nagyot.
Stella: Te is csak 2 éve vagy velünk, de beleolvadtál a csapatba.Veled is voltak viták, de azokat remélem elfelejted és boldog pillanatokra gondolsz.
Fanni:Na, veled nagy viták voltak, nem tagadhatom. Sokat osztottuk egymást, de a felsőbb években egyre jobban egymáshoz csiszolódtunk. Jövőre a kajásnál találkozunk!
Viola:Alsóban abban a 3-4 évben szinte csak ismerkedtünk...Akkor is ebédnél...Viola finom a leves? Csak a leve! Rajtad keresztül járhattam az oviba (10 percet haha). Ügyesen , ne kallódj el!
Dávid: A fiúk közül (öcsikémen kívül) téged szeretlek a legjobban.Ha betartod az ígéreted ez továbbra is így marad (félreértések elkerülése: el visz motorozni és nem felejt el). Kívánom, valósuljon meg.Hiányozni fogsz nagyon.
És végzem Dorinával:Dori. Te vagy akit a legjobban szeretek és aki a legjobban hiányozni fog a mindennapjaimból.Főleg az a mondat: ,,Eljössz wc-re?".Téged egyszerűen nem lehet leírni úgy, hogy visszaadja a valóságot.Most nyálas ez az egész tudom, de itt hallgatom az ,,osztályzenét" (Mikulás disco, összeölelkezős tánc...remélem tudod mire gondolok) és bőgök mint egy anyjavesztett macska...A közös nevetések, együtt alvások, csokievések, virágárulások, sétálások amikor otthon hagytad a pénzed, a versenyek és a többi.Mind...Mind csak veled volt jó.A vigasztalásod ,a szereteted..A nevetésed..Nem tudom megfogalmazni.Veled mindenképp szeretném tartani a kapcsolatot...Vagyis a barátságot.Köszönöm hogy vagy nekem.Banketten berúgunk...vagy belerúgunk a falba..Hiányzol már most.

Whispers in the dark

De rég voltam erre.Ennek örömére egy Shakira idézet: ,,Lalalalalalalalaaalaa". Ugye milyen szép? Tudtam én!Amíg nem voltam elég sok minden történt , jézus de még mennyi. Na de mindegy is, srájbenolok egyet.

Szeptember 1. A legrosszabb nap minden évben, kivéve ha szombatra vagy vasárnapra esik.Igen , a legrosszabb, főleg ha új iskolába lépsz be.Idegen idegen hátán, nem mellesleg mindegyik téged néz.Billegve megyek szememet lesütve az emberek között, és próbálok arra gondolni: mindjárt vége, csak 4 év, mindjárt vége.Csoszogásom hangja betölti a folyosót, mindenki lélegzetvisszafojtva figyel.Minél többet megyek annál messzebb van az osztályterem.Gyomrom a torkomban, szívem vadul ver.,,Csak nehogy elessek.Nehogy leejtsek valamit.Vajon engem néznek? Miért néznek?Ennyire csúnya vagyok, vagy netán-tán ijesztő?" Ezek a mondatok váltogatják egymást az agyamban megállás nélkül.Az ablakon kinézve meglátok egy gesztenyefát.Leveleinek széle sárgás-barna már az igazi ősz közeledtétől.A szellő óvatosan mozgatja ágait, bohókásan integet.Ettől kissé észbe kaptam, és felnéztem magam elé.Második emelet, nyolcas terem.Ide kell eljutnom, már csak pár lépés, mindjárt leülhetek és elveszhetek a gondolataim mély gödrében.Mindjárt.Lélegzet-visszatartva próbálom a lábaimat arra késztetni hogy beforduljak a sarkon, de mire ráveszem magam, beleütközök valamibe.Vagy valakibe.Pilláim alól óvatosan kinézek.Nagy zúgás a fejemben, és csak annyit látok az illető vadul gesztikulál.Megbabonázva bambulom ahogy ötödszörre is felteszi a kérdést: ,,Ugye nem haragszol?" Megrázom a fejem: ,,Mi?" Ő csak ijedten méreget, gondol egyet, elmegy. Mellkasomban egy szorító üresség keletkezett , hátam nekipréselődik a falnak.Szemeim riadtan néznek körbe: Vajon látta valaki? Az orromon szaggatottan jön ki a levegő, már szinte fájdalmasan.Erőt veszek magamon, és elindulok.Elszúrtam, elszúrtam mint eddig az életem.