Repülésre születtünk, de csak most tárjuk ki szárnyainkat

Különös teremtmény vagyok, az holtbiztos.Mikor kijött az új Percy Jackson film(Szörnyek tengere) megnéztem egymás után 6x a neten, utána rá 3 napra a moziban.Tegnap megnéztem az Éhezők Viadalát és a Futótüzet...Ma újra.Ja, a Percy-s filmnél egésznap a Light Em Up-ot énekeltem, az Éhezőknél meg fütyülök most(amit Katniss és Rue adott jelnek, és a fecsegőposzáta utánozza).Amikor elolvastam az Időtlen szerelem trilógiát a 3. részét (Smaragdzöld) még 2x.Ja igen. Ráfüggtem kb fél évig Logan Lerman-ra(most is imádom).Az abból állt: minden filmét megnéztem, több mint 100 kép és gif volt a gépemen(lehet még megvan, kitudja), állandóan ilyen funny moment-es videókat néztem stb.Vámpírnaplóknak első 4 évadát 1 hónap alatt végignéztem.Éjjel nappal azt bámultam nyáron.Hopszi.Ha megtetszik nekem egy zene akkor minimum egy hónapig csak azt hallgatom.Utána megunom, és 2-3 hónappal később megint ráfüggök.Nem tudom.Akármi tetszik többször megnézem/elolvasom/hallgatom egymás után.Lehet mások is így vannak vele, de én nagyon furcsállom. Régen is volt ilyen..Akkor a lovak voltak amik függést okoztak számomra.Minden lovas filmet meg akartam nézni, lovas könyveket olvastam, elkezdtem lovagolni,pónikat gyűjtöttem (másodikos voltam, bocsi). Fúfáfő. Ennyi elég volt.
Ezt a gif-et most találtam.Hát én nagyot röhögtem azon a ,,kiss me"-s részen:D

Éjféli emlékek, kár hogy nem emlékszem rájuk. Hisz' aludtam

Erőssé teszel,megvédesz.Szavak nélkül elmondod nekem mit gondolsz.Nincsenek kegyes kis hazugságok, csak a rideg, mégis szeretett igazság. Zuhanok, utánam ugrassz. Nem löksz el, ha valami nincs a rendjén.Segítesz.Ha elveszek, megtalálsz.Felismerted a bennem lévő kislányt,nőt.Megbízom benned.Nem félek semmitől, mert itt vagyunk egymásnak.Te és Én.
Álmodj királylány, sikítozott egy hang a fejemben.De nem érdekel, úgy álmodozok ahogy akarok.

Becsesz, hogy egyre jobban náthás vagyok.Egyszer a taknyom folyik, utána nem kapok az orromon levegőt.Igazi zombi vagyok, be se kell öltözzek farsangkor.

Hazaértem.Csak a semmit találtam.Szemeim elkerekedtek, és nem tudtam mit tegyek,mi ilyenkor a helyes: a pánik vagy a düh? Megdermedten, remegve álltam.A telefonom kiesett a kezemből,riadtan néztem az általam keltett zaj irányába.Lehajoltam, felvettem.Szipogva tárcsáztam a rendőrséget, de csak egy sípszó hallatszott..,,Lehetetlen!Hiszen a rendőrséget bármikor lehet hívni..."Mondtam félig magamnak , félig a telefonnak.Ez így nem jó.Erőt vettem magamon és bementem.A romok alatt keresgéltem, nem tudom mit, de kerestem, remélve találok valamit.Ekkor eszembe jutott: a családom! ,,Anya!Apa!!Húgii!Valaki?!"A hangom kétségbeesetten csengett.Felrohantam az emeletre.Nem volt ott senki, se semmi, csak az újabb romhalmaz pislogott felém.,,Várjunk...Ez mi?" Egy levél volt az.Sietősen felnyitottam.Nem anyám írta, és nem is apám.Nekikezdtem: Kedves Xy! Mire a levelem olvasod , én már nem leszek itt.Nem várlak, nem lenne erőm hozzá.És nem is tehetem.Tudom, már 9 hónapja távol voltál a nagyszüleidnél a háborúzások  miatt.Nem tudtam tőled elbúcsúzni akkor, így hát megpróbálom most...Amikor megismertelek, soha sem gondoltam, hogy egyszer ezt fogom neked írni .Abban reménykedtem , hogy életünk végéig barátok leszünk.Mármint, úgy életünk végéig hogy megöregszünk,meghalunk.Nem úgy, mint most. Nemhiába.Amikor kicsik voltunk folyton a nyomodban voltam.Emlékszel?Én igen.Mindig kergettelek.Egyszer elestél és sírtál.Akkor nagyon megijedtem,féltem, hogy többé nem játszol velem.Így hát onnantól kezdve másképp bántam veled.Teltek az évek, egyre jobb barátok lettünk.Legtöbb időt együtt töltöttük,mi ismertük legjobban a másikat, tudtuk egymás összes titkát.Kivéve az én egyik legnagyobb titkomat.A sátrazásokra emlékszel-e?Én azokra is. A sok nevetés, éneklés, néhai sírás.Mind tökéletes volt.Veled.Elmúlt a gyermekkor, jött a serdülőkor,ami többé-kevésbé most is tart.Az elején nagyon zűrösek voltunk. Kósza szerelmek,veszekedések,egymást vigasztalások. Egyre több külön töltött idő.Bekövetkezett a háborúzás.Az ország azon felét ahol lakunk azután érte el, amikor elmentél.Én írtam neked akkor is, de nem küldtem el.Jobb volt neked nélkülem.A szüleiddel minden nap beszéltem.Meséltek rólad, amit csak tudtak.Mindig szomorú mosollyal kérdeztem a hogyléted felől.Tudtam , boldog vagy.Nélkülem.De jobb is, legalább nem éled át a háború szörnyű gyötrelmeit.És az enyémet.A titok?Igen.Még nem mondtam neked, de szerintem már te is rájöhettél.Szerettelek.Sőt,szeretlek és szeretni is foglak.Nem szándékoztam volna elmondani ha nem alakul így.De hát így alakult, és elmondtam.De most kérlek, fogadj meg valamit!Ha visszatérsz a városba, és egyszer elolvasod a levelet : ne keress! Már nem leszek életben. Remélem a családod igen, és ha otthon leszel védd meg őket és magadat is.Legjobb, ha visszaköltözöl a nagyszüleidhez, itt nem vagy biztonságban..Mindenkit behálóznak.Kínzások, kivégzések söpörnek végig a városon/országon.Menekülj.Kérlek.Tedd meg értem.Csak ennyit szerettem volna búcsúzóul. Tudom, haragszol hogy korábban nem tettem meg. Hiányozni fogsz.Szeretlek!
Nem kellett név a végére.Tudtam ki az.A szám elé kaptam a kezem.A vér is belémfagyott.A könnyeim a lapra estek, kissé elmosva az írást.Kopogtatást hallottam lentről, felkaptam a fejem.,,Ha valaki tartózkodik a házban azonnal jöjjön ki 2 percen belül, vagy bemegyünk!" Hallatszott egy dühös férfihang. Menekülni próbáltam volna, de valamiért nem ment.Leültem, a levelet a zsebembe tettem és vártam a következményeket.Fülsüketítő ricsaj , lábdobogások.Letöröltem az arcom és felálltam. Katonák.,,Kezeket a tarkóra!Nyomásnyomás! Indulás lefelé amíg szépen mondom!" Engedelmeskedtem, és elindultam. Megtorpantam.,,Nem hall? MENJEN TOVÁBB!" Nem mentem. Kikaptam a fegyvert a kezéből és magamnak suttogva mondtam: ,,Én is szeretlek, nemsokára találkozunk!" És meghúztam a ravaszt.A testem pár másodperc múlva a földön hevert élettelenül egy vértócsában.A szüleim, a testvérem, és Ő halottak.Nem volt senkim.Magamra maradtam.Nem volt más választásom.Nem tudtam volna abban a tudatban élni, hogy ilyen vak és önző módon magam mögött hagytam mindent.Nem tehettem.

El is felejtettem

http://www.youtube.com/watch?v=x7E_Y3RiXXo
Ha már zenét hallgat valaki olvasás közben, ezt a kis cukit dübörögtesse.Köszönet.

Nothing

Ha buta lennék most hánytatnám magam és csontig fogynék.De mivel annyira nagy elmebajom nincs, nem teszem.Hogy miért tenném? Elmondom: nem megfelelő az a testalkat amivel én rendelkezem, mert pár helyen husisabb vagyok mint az átlag.Ez bántja az embereket.Sértegetnek.De nekem el kell tűrnöm, meg se nyikkanjak.

Csak nyomkodom a space-t, nem tudok mit írni.Eltűnök mint az angry birdsben a kilőtt madár a szolgálat után.Múltkor pedig elkezdtem írni egy vidám kis bejegyzést.DE bedobtam a piszkozatba hogy folytatom. Erre lerombolják az embert.Kössssziiii.Még a Linkin Park se segít.Picsába!
Jóóóvan, gyökér voltamvagyokleszek.

Vitszes hogy teccel.Teccik hogy vitszes

Imádom a napsütést, ahhw, el sem tudom mondani mennyire.Elvesztem a fejemet ha süt az a kis cuki. Napenergiával működök , vagy nem tudom.3 és fél hónap ...Nyári szünet bébi, várlak!
Röpködök mint egy madár, nincsen semmi problémám.Na jó, van. Nyelvtan egyes. DE anyuéknak kuss, nem kell tudni róla.Valaki rejtélyes módon eltüntette a poszterem...
Közédekűközleménykövetkezik: az i megint szar.
Csillogó szemmel, izgulva tettem a lábamat a kengyelbe.Megragadva az első kápát, lendületet véve elrugaszkodtam a talajtól és beleültem a nyeregbe.Elhelyezkedtem, megszoritottam a szárat és a lovamat lépésre inditottam.Komótosan, de elindult.Egyenletesebb, gyorsabb tempóra ösztönöztem.Mikor kiértem az elágazáshoz ügetésre sarkaltam,és már érezte: ma bepótolom vele a fél év kihagyást.A sok hiány után is biztosan ültem a hátán.Biztam benne.Az úton egyenletesen kopogott a patája, amit jó volt hallgatni.Kellemes idő volt.A madarak csicseregtek, enyhe szellő fújt.Pont jó volt igy.Egy mezőre érkeztem, itt vágtára biztattam a lovat.Egyenletesen , ütemre fújta ki a levegőt.Repülünk.Zuhanok a semmibe,hagyom hogy a ló vigyen magával a végtelenbe.
Haha, vitszees.Amikor irtam sütött a nap.Ma meg tegnap nem, és fáj a torkom mellé.Posztolni még mindig nem tudtam, de van 5 piszkozat.Öcsi, mi lesz velem.

Jó,vicceltem.Sajnálom-egy picit-hogy lusta meg béna voltam, és nem firkantottam.

Máglyára doblak , de az sértés lenne a régi boszorkányokra

MEGINT SZAR A BILLENTYŰM..Szóval, el lehet nézni az i betűt..

Sokat kellett tanuljak,bocccs' hogy nem irtam.

Mit mondasz? Nem hallom. Túl nagy a zaj.Vagy, csak nem akarom hallani.

Örülnöm kéne, de mégsem teszem.Nem vagyok mazochista, félreértés ne essék! Csak egyszerűen az élet olyan hogy : örülsz bazdmeeeg? Adj két perced, nem fogsz.Ez tényleg igy van.Kölcsön kenyér visszajár, az már más tészta hogy én romlottan adom vissza.Te nem tudod.Megeszed.JÓ ÉTVÁGYAT, ÉN MEGMONDTAM.

Igazából nekem elég egyszer elkezdenem pityeregni, akkor az összes visszatartott bőgés kitör. Senki sem tudja olyankor hogy igazából miért sirok.Igazából én sem, csak azt hogy a sok közül valamelyik beugrott.

A horoszkópom azt irta egyik nap hogy ne legyen mindig zene a fülemben.De én hülye csak röhögtem hogy ez nem igaz.Szart nem.

Dobban a szivem. Érzem a jelenlétét. Beszivom a levegőt, és elindulok kifelé, mielőtt megtalálhatna.A pulóverem kapucniját felraktam a fejemre, hiszen esett.A lépteim törik meg a csendet a komor, sötét utcákon.A légzésem természetellenes, szinte már zihálás.Nem gondolkozok, csak megyek.Megyek céltalanul.Már szinte el is feledtem miért sietek ennyire amikor egy kezet éreztem a csuklómon.A vér is megfagyott bennem.Nem néztem hátra, csak vártam, aminek be kellett következnie.Egy fájdalmas szúrást kaptam.Sikitani sem tudtam.Csak nézem ahogy a vérem a földre folyik.Összeesek.Felébredek.

Nincs energiám semmihez.Egész nap csak aludni akarok nyaaaaaahahaajjj.

Nincsen apám se anyám se istenem se hazám se bölcsőm se szemfedőm se csókom se szeretőm.
Egy versszakot belenyomtam egy mondatba, nakiakirály?

Erről jut eszembe...József Attila életét és 2 versét meg kéne tanulnom...Életét igazából jobban kifejteni mint a könyvben van, és utána.Húzok is keresgélni...
Remélem egyszer összekapom magam és egy szép kerek szöveget irok nektek.

Nem érdekel, nem te vagyok. köcsög

"Ez azoknak a lányoknak szól, akik éjjel fent maradnak olyan zenéket hallgatva, ami a jelenlegi helyzetükhöz illik. Akik elrejtik a félelmeiket, bántalmaikat, fájdalmaikat és könnyeiket egy mosoly mögé, nevetnek egész nappal. Azoknak a lányoknak, akik a kezükön hordják a szívüket, azoknak a lányoknak, akik imádkoznak, hogy csak egyszer is sikerüljön valami és meg lesznek elégedve. A lányoknak, akik a párnájukba sikítanak, párnájukra sírnak, mert senki sem hallgatja meg őket. A lányoknak, akiknek rengeteg titkuk van, de egy léleknek sem mondják el. A lányoknak, akik naponta hibáznak és meg is bánják. A lányoknak, akik fent maradnak éjjel arra az egy fiúra gondolva és remélve, hogy valamikor észreveszi őket. A lányoknak, akik elfogadják az életet úgy, ahogy van, akik remélik jobb lesz az élet. A lányoknak, akik teljes szívükkel szeretnek, még akkor is, ha folyton összetörik azt. A lányoknak, akik azt hiszik vége van.Az igazi lányoknak, az összes lánynak : Gyönyörűek vagytok!"

Én úgy imádom... hogy ....kifogyott... a raktár... a fejemben..nincs ihlet..elfogyott..bájbáj... 

Eskü, ezek a youtube reklámok 10/10.Mindig frászt kapok h én mi a szarra mentem úristeeeen.

Olyan naplót akartam régebben mint a filmekben amilyen van a lányoknak...Színes, szépen írt, tele rajzokkal amik aránylag jók is, mind ez egy csinos kis noteszban ..Kár hogy nem tudok szépen írni se rajzolni.Na meg a színes messze áll tőlem.De legalább megpróbáltam.

A zene magával ragad.Eltaszítja a külvilágot.Jobbá teszi a jót.Ezt kapd ki.

Bizonytalan ember vagyok? Hát erre a válaszom egy határozott talán.Vagy mégsem?

Skizofréniával küzdök.De.Mégsem.Csak.Vicces.Vagyok.

The End.

Ennyi elég volt belőlem mára.

Áááááá, inkább hallgassátok meg az i lose myself-et.

Próbálom

Sikítanék, törnék-zúznék, sírnék.De nem teszem.Nem tehetem. Egyedül vagyok. A könnyek utat akarnak törni maguknak, szinte égetnek.A mellkasom feszít a sok visszatartott érzelemtől.A gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben, de a legrosszabb az egészben, hogy ezt nem lehet szavakkal leírni.Kezeim remegnek írás közben.Minden mondat közt öt percet várok hogy elgondolkozzak: vajon megéri-e leírni? A tűzzel játszom. Egyszer csak ezek az érzelmek ki fognak belőlem törni.Egyszerre. És olyanra zúdítom aki semmiről sem tehet.
Nem vagyok szomorú, csak üres.Üres és elveszett.
Egy ölelést akarok.Meg teát.Meg a Lenyűgöző sötétséget.Meg csokit.Egy ölelést.Egy pánikszobát, ahol elbújhatok.Akarom hogy a testvérem hazajöjjön.Egy jó filmet megnézni.Green Day koncertre elmenni.Unokatesóimat megölelgetni és beszélgetni velük.Örök nyarat.
Ezek boldoggá tennének.
Jól vagyok , nem kell segítened.
Nem érdekel.
Nincs nekem ehhez az egészhez energiám, sajnálom.

Emlékezz rám

Kanyargós útjaink összefutnak.Újra és újra.Csak mert jobb vagy mint a drogok.
Ha szállhatnék,szabad lennék, gondolatot olvashatnék, megszökhetnék, eltűnhetnék csak veled tenném.
Körbenézek a téren, csak sötétséget látok mindenhol. Elvesztettem az eszemet , megtalálhatnád.Viszlát!
Minden szép hamis, de minden rossz igaz. Miért van így, nem értem! De ha így kell lennie, legyen.Elfogadom.
Az esőcseppek komótosan gurulnak le az ablakon,csodálva nézem és titkon még mindig azt játszom mint régen: szurkolok az egyik esőcseppnek hogy ő érjen le előbb.Véget ér a nyári zápor, ideje kimenni. Amikor kilépek az ajtón fülledt meleg csap meg a jó esőillattal.Végigmegyek a magányos utcán, de mégsem érzem magam egyedül.Felpillantok az égre, ahol már az esőfelhők alól kezd előbújni a nap.Egy pocsolyába lépek,de nem zavar. Csak élvezem a másságot.Madarak csicsergésének trillája söpör végig a tájon.Az utca végén a búzatáblánál egy őz fut végig.Csodálkozva nézem a vetést, és látom hogy a búza közt középen egy napraforgó éktelenkedik.Átmászok az árkon, egészen addig megyek amíg el nem érek a napraforgóhoz.Gyönyörű sárga, közepén a magok már teljesen ,,érettek".Végigsimítom rajta a kezemet.Körbenézek. Sehol, sehol még egy.Teljesen magányosan nőtt itt ki, mégis, gyönyörű és erős.Elmosolyodok és továbbindulok. Az úton lévő por sárrá alakult a zápor alatt.Leveszem a papucsom és mezitláb megyek végig az aszfalton.Élvezem hogy a meleg sár rámegy a lábamra, ami nem is baj,hisz a közel van egy csap, ott majd lemosom.Talpam tapicskolása elnyomja a madarak egyre távolodó csicsergését.Lemosom a lábamról a mázat az igen hideg vízzel, visszahúzom a papucsom és folytatom a kirándulásom.Egy gyümölcsfa állított meg az óriás almáival, amik közül egyet leszakítok és eleszegetem. Egy langyos szellő lebegteti meg a hajamat, ami jól esik ebben a melegben. Egy füves részen letelepedek és a felhőket bámulom nagy csodálattal.A lábamra rászáll egy katica, de azonnal elment amikor felé nyúltam. Feltápászkodok és sóhajtok egyet. Ideje hazamenni. Hazafele már tempósabban lépkedek. Beérek a házba és szomorúság tölt el.Itthon van a családom, mégis egyedül vagyok.Az előbb egyedül voltam de mégsem.A természet ott volt velem.
Jól jönne most egy nyugilabda.Már csak azért is hogy legyen egy labdám.
A filmek is úgy elbűvölnek engem mint a franc.Tudniillik én a fantasy, misztikus és történelmi filmeket szeretem legjobban..Meg a meséket. Akárhányat nézek mindegyikbe beleélem magam.És ha vége, visszatérek a szürke hétköznapokba és hétvégékbe. Néha felgyorsul az életem egy hét erejéig, utána lelassul, eseménytelen, unalmas.Hiányzik az, amikor nem volt facebookunk se telefonunk, mégis tudtuk ki hol van .. A focipályán.Ahhj.Imádtam azt az időt.Sötétedésig kint voltunk, játszottunk, bicikliztünk...De a lényeg: JÓL ÉREZTÜK MAGUNKAT.
Ilyent tapasztalhattam tavaly júniusban.Felmentünk és quadoztunk, motoroztunk.Elvoltunk. Sötétkor hazamentünk, hazafele is jókat nevettünk.De azóta ilyen nem volt.És tényleg nagyon hiányzik.Ma már csak fb-n kommunikálunk, emlegetjük milyen jó volt.Mégse tesszük meg újra.
Soha.

Bögrésleves nem érek nélküled semmit

Itt előre megjegyzem NAGYBETŰVEL HOGY NINCS EZEN A BILLENTYŰMÖN HOSSZÚ I MERT NEM TUDOM, SELEJTES.

Az okokat nem tudom mit s miért csinálsz. Te sem. Csak megteszed.Nem érdekelnek a következmények.Nem érdekel,hogy másnak ezzel fájdalmat okozol.Rossz emberek vesznek körül, ezt te is tudod. De nem érdekel.Nem érdekel téged semmi. De ha majd egyszer rájössz, rosszat tettél, én várni foglak hogy megöleljelek és elmondjam-: hiányoztál!  kiröhögjelek, mekkora pancser vagy, mindig nálam kötsz ki ha bajod van.
Elhagytál, én elfogadtam.Bunkó voltál,ez nem tetszett.Szidtál,csak mosolyogtam.Sosem mondtad ki:sajnálom!De én igen.Haragudtál rám ok nélkül, én okkal sem.Te utálsz, én szeretlek ezek ellenére is.Hiányzol,te voltál a legjobb barátom évek óta.De téged ez nem érdekel.Csak saját magad.Köszönöm.
Bejelentem: szerelmes vagyok Kami Garcia és Margaret Stohl Lenyűgöző teremtmények c. könyvébe.Egyszerűen akárhányszor olvasom, újra és újra beleszeretek.Mint más az újabb csókoknál érzi, én ezt az újabb olvasásnál.Körülbelül most kapcsoltam hogy van 2. és 3. része is,de sokan azt nem dijazták(azért is megveszem, nyáááá!).
Ma magyar órán Adytól olvastunk idézeteket.Megmelengette a szivemet. A nap fénypontja.

A sötétben magányosan sétálsz, senkit sem érdekel hogy mindjárt megfagysz.Kiáltanál, de nem tudsz a fáradtságtól és a könnyektől.Az igazságot megtaláltad könnyen, de nehezen fogadod el.Északi szél csapja meg az arcodat.A hideg csipi a bőrödet, a könnyeid ahogy folynak le majdnem megfagynak.De te tovább mész.Az előtted erre járók lábnyomán haladsz végig, reménykedve hogy nem esel el.A kezedben egy félbetépett papir, amire görbe betűkkel alig olvashatóan egy szó van irva.Egy szó, ami megváltoztatta az életed.Egy szó, amit ha elolvasol megfagysz, mint a viz a tó tetején.Egy szó, ami miatt elindultál ezen a hideg éjszakán a semmibe.Az eredeti ,,levél"ben a szó fölött egy név is szerepelt.Te nem tudtál arra a lapra úgy nézni hogy az a név rajta volt. Az Ő neve.Magadat hibáztatod hogy minden igy történt.Leülsz egy padra, és még mindig hitetlenkedve rázod a fejed.Kinodban elneveted magad és felorditasz a semmibe: Miééééért?! Miért pont te?! Választ vársz, de nem kapsz.Nagyot sóhajtasz.A sok gyaloglástól és a hidegtől álmos vagy, de messze laksz.Gondolkozás nélkül lefekszel a padra.Lehunyod a szemed.Egyszer csak meleget érzel.Ott állt.Mosolygott.Átölelt.De nem szólt egy szót sem.Boldog voltál. Egyszer csak minden elhomályosodott és egy idegen férfi hangot hallottál: Sajnálom asszonyom,nem lehet rajta segiteni.Le kell kapcsolnunk a lélegeztetőgépről.Kinyitottad a szemed, édesanyád zokogott az ágyad szélén, vele szemben egy orvos állt , az arcán a tehetetlenség kirajzolódott. Utolsó energiád is összeszedted és édesanyádhoz fordultál : Anya..Szeretlek. Ezek voltak az utolsó szavaid.Többé nem éreztél semmit.Se hideget, se meleget,se fájdalmat,se örömöt.Csak a sötétség vitt magával, sodort az ár.Mire egyszer a sötétség véget ért, egy éles fény közeledett.Mikor odaértél, láttad ott áll megint.A kezedet ökölbe szoritottad.Valami volt ott.A papir. ,,Meghalt". Számodra nem.Ott volt.Rád nézett , mosolygott.De a mosolya most nem olyan volt mint máskor.Szomorú volt a szeme.Odament hozzád,és nagyot sóhajtva kérdezte:Miért csináltad? Csak nézel rá.Nem értetted mit akart ezzel mondani. Mit csináltam? Kérdeztél vissza.Mit csináltam ami olyan rossz? Hiszen,megtaláltalak! Sajnálkozva ráteszi a vállaidra a kezeit:Nem..Nem megtaláltál.Te is....Meghaltál.

Bocsánat a sok iiii betű miatt, már engem idegesit. Na tessék.Megint.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Szappanbuborék

Most jönne az hogy 100+ megtekintés volt és nekem köszönetnyilvánítást kéne tartanom?
Oké...
KÖCCI PUXI HODJ NÉZÖL, SZILYA <333333333
Remélem mindenki megelégedett ezzel a diplomatikus beszéddel.

Rájöttem

Szánalomra méltó vagy.Ez az egyszerű leírásod.Ezt veled is közöltem, de te nem vagy méltó arra sem hogy megmondjam neked a véleményem.Először rendes késztetést éreztem hogy írjak neked egy regénykét mint a testvérednek, de rájöttem: felesleges.Nem érsz meg annyit.Régen jó barátom voltál, mára megváltoztál. Nem rajtam múlott ez a barátság, se a másik.Többé nem lesz közös nevetés, élmény,együtt alvás,hülyülés.Ezzel a résszel végeztünk.Lezártam, többé nem lesz semmi.Számomra halott vagy, én öltelek meg.Nem fogsz hiányozni, viszlát!

Rohadtul elegem van, mindenből és mindenkiből.Ma két és fél órát vártam a rohadt orvosnál, hogy bemenjek két percre.Utána hazaértem és rájöttem hogy nem kapcsoltam be a fűtést és ezért rohadt hideg van.Felléptem netre , erre csak olvasgatom (nem facebookon) hogy a szemem láttára írkálnak rólam, és azt hiszik hülye vagyok mert nem írják a nevem.Gratulésön, most jött az hogy megkérdeztem az illetőt hogy mi az ő édibédi bajocskája? De ő egy értelmes mondatot nem tudott visszaröffenteni.Felajánlottam neki hogy holnap suliban jöjjön oda hozzám, megbeszéljük emberi módon.Erre csak leizélt hogy őő biztos hogy nem , nem jön oda, ha én tudok ugatni menjek én..Na ki a gyerekes? Pfff...
Ugorjunk.

Dús szemébe tép a szél, két hajában ott a szenvedély.Óúje.
Valaki nem javasolna valami jó kis könyvet? Olyan rég olvastam..
Ma kinyitottam az ,,emlékdobozom"..És meglepődtem mennyi taknyos meg rágós zsepit tettem bele(mit érezhettem, minden náthabacit meg kell tartani??omg).De mellette olyan dolgokat is ami megforgatta bennem a tört. Mozijegyek, közös képek,versenyen nyert zsírkréta(ötödik helyezésnek ez járt:(),régi naplóféle, csokispapírok,karkötők...

Nincs erőm többet írni, inkább másolok valamit és dobok be egy kis zenét.

Végigmegyek ezen a kihalt úton,
A törött álmok sugárútján,
Ahol a város alszik,
És én vagyok az egyetlen…
Egyedül az árnyékom jön velem
Az üres szívem az egyetlen, ami dobog
Néha azt kívánom, bárcsak megtalálna valaki
Addig pedig egyedül sétálok.
~ https://www.youtube.com/watch?v=mesdF8rCkmE
Speckó nektek magyar szöveggel, hogy megértsétek miért pont ezt linkeltem.:)

Over and over again...Hányingerem van , csesszemeg!

Mért van tükör? Mért kell látnom?
Jobb volna most vakon járnom.

Mért pont itt? És mért nem ottan?
Fejem falhoz verem (koppan).
Keressétek meg a verset, majd annak az íróját. Nagyon cuki verseket/ történeteket ír:)

Csak én szoktam azon gondolkozni hogy hogy gondolkozhatnak pl az angolok vagy a németek? Már kiskorom óta ez zavar hogy nekik más a nyelvük stb...Mert én ovi óta tanulok németül (ahhoz képest elég gyérül tudok), és az volt nekem a meggyőződésem régen hogy ugyanúgy gondolkoznak a németek mint mi..Azaz amikor beszélnek egymással lefut az agyukban magyarul a szöveg lefordítják és utána mondják csak ki:D Tudom, gyökér kisgyerek voltam, azt hittem a magyar a világnyelv, ellehet még nézni, ugye?
Lufi ízű a vizem.Bloááá.

Egy életre megundorodtam a fánktól. Most is ahogy írom mindjárt hányok. SOHA ne egyetek 20 dbnál több
fánkot egyszerre.SOHA.Ja igen, én sem tudom hogy fért belém annyi.Fúj.Rohadt hányingerem van, de ennék egy kis gumimacit.

Ringasd magad álomba és repülj el egy más világba.Az a világ gyönyörű, lehetetlen legyen.Senki se zavarjon. Légy önmagad,ne kérdezz semmit. Csak csináld, tedd meg amit akarsz. Itt nem bánthat semmi sem. Félelmeid elmúlnak, felszabadulsz,élsz. Boldog lehetsz, szaladhatsz amerre csak akarsz, nem botlasz el.Bármit tehetsz.Ez itt a végtelen.De mégis van egy problémád. A keserű magány.Nincs senki, hiába az élvezet,nem tudod megosztani senkivel.Hiányt érzel.Se család, se barát.Egyedül maradtál.
Feleszmélsz.Visszatértél a keserű világba, ahol még mindig nincsenek a barátaid sehol.De legalább a családod még ott van.Még mindig ott bujkál a hiány, amit már semmi sem fog kitölteni.

Te beléd te beléd, szerelmes vagyok én..Ez megy a fejemben, Belga ÁJ LÁV JÚ. Vicceltem.
Szerintem én fogok rendelni a csibóóótól egy pulcsit 3 ezerért amit megtudok venni bárhol a feléért.Végül is, az üzlet az üzlet, bárhogy is nézzük.
Ilyenkor van az amikor ki kéne rakni fááájszbááákra: szeretettnek érzi magát...De nem teszem, az is baj lenne a levegővételem mellett.
Megértem a sztárokat. Sokuknak volt az mielőtt nem voltak híresek nem volt az hogy minden csaj/pasi utánuk mászott volna.Közöttük is voltak olyanok akiknek nem voltak barátai, bántották őket. Reménytelen szerelmek is fordultak elő.De amikor híresek lettek? Hirtelen ezek az emberek akik fájdalmat okoztak nekik nagy haverok akartak lenni nekik vagy szerelmük (ha lehet ezeket, igen nem őket hanem ezeket, így nevezni)mert így hozzájuk képest senkik.Így akarnak valakik lenni ők is.

Belenézek a szemeibe, látom valami nincs itt rendben. ,,Mi az?Mi fut át az agyadon?" Kérdem.De ő csak a szemeimbe néz tovább, nem válaszol.Egyszer csak szóra nyitja a száját, de végül nem mond semmit.,,Kérlek,mondd el!"Könyörgök tovább. Halvány, keserű mosoly jelent meg az arcán.Értetlenül pislogtam, és szó nélkül megöleltem.Ő hirtelen nem reagált, majd amikor felfogta mi van megölelt szorosan.Tudtam, nem fog semmit sem mondani mint máskor, csak küzd a saját démonjaival.Képtelen voltam ezt már sokadjára hagyni. ,,Jó, nem tudom mi a baj, ki mit tett, bántottak-e , de nem hagyhatom hogy összetörj itt nekem!Hallod?Csak figyelj rám egy percig is!!!"Közelebb jött hozzám, annyira közel hogy éreztem az arcomon ahogy kifújja a levegőt.Összerezzentem. Sose volt még hozzám ilyen közel, mégis távol.Már éppen meg akartam szólalni , amikor ő megelőzött.,,Senki sem bántott.Nem tett senki sem semmit.Csak nehéz végignéznem ahogy te más után csorgatod a nyálad, engem meg néha semmibe veszel.Ennyi egyszerűen." Szemeim nagyra nyíltak.Nem nem nem nem és neeeem! Nem lehet!,,Nem, tényleg nem lehet." Értetlenül néztem  megint.,,Miért nem mondtad?" ,,Mit?" ,,Tudod te..." ,,Nincs semmi mondanivalóm." Ezzel elviharzott. Összezavar, erre elmegy.Komótosan elindultam hazafele, a fejem már megfájdult a sok gondolkodástól.Leültem egy padra és néztem az embereket ahogy sétáltak a parkban.Valaki leült mellém.Nem néztem oda,mégis tudtam ki az.Ő volt, és elbúcsúzni jött.,,Tudom, nem így képzelted el az egészet,és hogy sosem akartad hogy a legjobb barátod ilyent mondjon de: idióta vagy.Idióta, de ennek ellenére szerelmes vagyok beléd." Felé fordultam és belenéztem a szemébe. ,,Tényleg nem így képzeltem el.Elmész , erre az utolsó pillanatban szerelmet vallasz és leidiótázol. Szép.Én mentem." ,,Várj!" Visszanéztem.Nem volt szívem ott hagyni, mégis meg kellett volna tegyem.Odaléptem elé.Szemébe néztem.És utoljára megöleltem.

Hát az élet nekem habos torta. Utálom a tortákat.

This...

Telefonrol olyan rossz irni. Az ratesz egy lapattal hogy lusta vagyok ekezetet varazsolni.
Meg azt keptelen vagyok megerteni hogy valaki ilyen billentyuzeten hogy kepes irni kb egy regnyt anelkul hogy lerohadnanak az ujjai. Nekem mar most zsibbad. Jo. Alszok inkabb. I love mobilblogger.

Kecskemét melyik megye székhelye? KECSKEMEGYÉÉ! Rossz válasz,de megpróbáltad

Kicsúsztak az apróságok a számon
Miattad
Mert te vagy az
Akiről
Szólnak
És szeretlek
Utállak,nem is tudod mennyire :)
Há' ki olyan idióta hogy széttört a fején 3 évvel ezelőtt három tojást csak mert fogadott ? Há' én.
Szeretek nosztalgiázni.
Mostanában úgy érzem hogy lepörög előttem az életem, de csak furcsa módon a rossz részei.Ez az egész úgy kezdődött mint amikor egy sebed tetejét kapargatod.Először csak néhány jelentéktelen csepp vér csöppen ki,ami nem olyan vészes, letörlöd, több nem jön.Tovább birizgálod, és egyszer csak elkezd egyre jobban ömleni a vér.És a végén előröl kezdődik.Megvárod amíg ,,begyógyul" és megint lekapargatod és folyamatosan fokozódik a vér és a fájdalom.A tetejében az a legjobb amikor friss letépett tetejű sebbel fürdesz.Hab a tortán, csíp mint az állat.De te tovább csinálod mert egy mazochista idióta vagy.Végül csak egy heg marad, ami nem lenne ha nem cseszegetted volna az egészet.Nem fordíthatod vissza, csak ronthatsz rajta.

Imádom hogy mostanában olyan mértékben furcsák az álmaim hogy frászt kapok még élni is.Jól meg mondtam az a lényeg.Lehet az agyrázkódásom az oka.Múlt éjjel valahogy kellemes volt a rémisztő rész ellenére.Kár hogy nem emlékszem teljesen, csak hogy egy idegen környezetben voltam.Meg volt mindenkinek a maga szokása, élete.Mégis befogadtak, elfeledtették velem a régi barátaim, a honvágyam.Nem hagytak cserben.De mégis szomorú búcsút kellett vennünk.*NAGYLEVEGŐ*
Rájöttem, imádom az irodalmat. A verseket, regényeket...Arra is rájöttem hogy Ady Endre irományait is nagyon megkedveltem.Egyszerűen elvarázsol, felnyitja a szemem.Ugyanakkor van a születésnapja mint anyukámnak.Régebb ezért jegyeztem meg annyira.Ma már mert igazak a sorai, megértem, felfogom.
Hogyan engesztelj ki egy lányt ha megbántottad? Ne bántsd meg és nem kell kiengeszteld. Úgyis hisztizni fog pár órát..Napot..Hetet..Na jó, én egy óránál tovább nem vagyok képes játszani a sértődöttet.

Olyan értelmes címeket adok, diplomát kéne kapjak érte.Ilyen kis cuki kalapban vigyorogva venném át és tartanék egy monológot ami ebből állna: Küffi a diplumát a kútúráltságumééé! Küffi nadzsun! A khukhám falját dícítí mlayd!Csókszí puszcsíhhh.
És ebben a pillanatban visszavennék és elégetnék.Megint csak egy dolgom lenne, azt is elcseszem.Mint a bejegyzéscímeket. Nincs kreativitásom, nulla vagyok.
Normális ember/diák örül ha nem kell iskolába mennie..Én ma majdnem megvertem az orvost hogy nem engedett iskolába.Ezelőtt kórházba küld most meg marasztal? De kéremszépen 2 hete hiányzok, olyan egyeseket fogok írni...Na igen, cuki tanáraim nem adnak felkészülési időt..Max 1 napot.De akkor minden tantárgyat kell tudjál kívülről, sőt a tankönyvet betűről betűre. Szép elképzelés, guten tag! Inkább hogy belegondolok szeretem a háziorvost.
Úgy szeretem figyelni az állatok kommunikációját. Egy ilyen eset eszembe jutott:
Lovardában a legelőn állt két ló akik testvérek.Én neki voltam támaszkodva a karámnak, bedobtam egy fűcsomót , hadd egyenek kinti füvet (:D).A fiatalabbik ló hátranézett , a másik megbökte az oldalát a fejével.Akkor megindult a ló felém , lehajolt és megette a füvet.Nekem ez apróbb öröm volt hogy láthattam.Az ilyen kis dolgok azok amik igazából örömöt okoznak.

Csak olvass valamit

Az olvasás engem elvarázsol. Az, ahogy az írók leírják az eseményeket, történéseket, megteremtik azt a világot amit még más nem,majd mindenki saját képzeletének útján megy végig.Néha ezért utálom ha filmet csinálnak egy könyvből.Elvész a varázs.A szereplők teljesen másak mint a képzeletünkben.A helyszínek, a történések sem lehetnek ugyanazok.És hogyha szarul van megcsinálva a film, az már teljesen kiakasztó.
De néha az jobban kiakaszt ha valaki nem olvas, az még hagyján, de ha még le is fújjogja a könyveket.Oké bébi ha nem szereted a tankönyveket, de arra nem gondoltál hogy (akármilyen könyvről van szó) azt valaki megírta/összeállította.És miért? Hogy tanulj vagy szórakozz.Nem kevés munka az, de nem ám. Jó, néha én is szidom azt aki összeállítja a fizika könyvünket, mert elég érdekesen sikerült neki...De nem az a lényeg.Attól nem mondom azt hogy én nem olvasok mert az összes könyv egy szar. Szókincsükön látszik az embereknek hogy olvasnak-e. Jó, én sem vagyok az a öcsééém ez zseniiii, de azért kulturált.Valamilyen szinten..És igen, kiadok 4-5 ezer forintokat vagy többet egy könyvért.Ha valakinek ez nem adatik meg, 21. század.E-book vagy mi annak a neve. Már csak az élmény miatt..Nekem is ismerős az az érzés amikor kötelező olvasmány van és szenvedek felette.De mai világban annnnnyi könyv van...Egyszer szegedi alexandrában 2 órát mászkáltam és minden könyvet el akartam vinni:D És jaaj, én imádok olvasni. Most nézem hogy mennyi mondatot kezdek éssel.. Pedig nem szabadna, oké..Észlény vagyok.
Szóval OLVASSATOK GYEREKEK, ABBÓL SEMMI BAJOTOK SEM LESZ.

Hórsórzó ( ne kérdezd)

A lovardában voltam, épp a kedvenc lovamat nyergeltem és a lovasoktatómmal beszélgettem. Egyszer két repülő ledobott valamiket az égben.Lassan komótosan ereszkedtek.Egyik egy bombához hasonlított, másik meg már nem emlékszem mi volt.Mind a kettőn minták helyezkedtek el, amik az álmomban ismerősök voltak.Megszólalt egy rádiós hang: ,,Figyelem! Az oroszok ledobták az atom..." És abban a pillanatban megértettem hogy egy atombomba száll nyugisan a föld felé...Akkor már nem nyugisan szállt, azonnal leérkezett és jött felém a sugár.Felébredtem.Éreztem hogy futni készültem és hogy kiugrik a szívem a helyéről.Durva volt, haverom szerint jelent valamit.
Lehet hinnem kéne neki.
Olyan idegennek érzek mindent.Elhagyottnak. Semmi sem érdekel, se senki.Akármennyire is próbálok bárkinek megfelelni neeeeeeeeeeem nem leszek elég jó...Kapjátok be.
~Aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye.  Drága Endre, milyen igazad volt.Vagyis van...Mindegy.Az a lényeg hogy egyetértek veled.

Kértek tőlem egy csillámfaszlámát, érdekes.

Éjjel azon tűnődtem, vajon tényleg jelentenek-e valamit ezek az álmok...Remélem nem lesz valami atomháború itt a végén, akkor többet nem alszok.Mikor Hiroshimáról és Nagaszakiról (nem tudom most hogy kell írni, lusta vagyok) tanultunk,kb fél évig sokkolva voltam hogy mi a szent szar. Tudniillik én ha ráakadok egy témára mindent kiderítek azzal kapcsolatban..Szóval akkor is minden filmet megnéztem, cikkeket olvastam, videókat néztem youtubeon és képeket kerestem stb..Erre rájöttem ha most lenne atomháború eléggé cinkes lenne. Egész világ elpusztulna.
Na jó. Nem kéne ennyire zizzent legyek, akkor lennének nekem is ilyen kis "netes barikáiiim" jujci.
Echte tinilány. Már csak a rózsaszín ruci meg a pasi hiányzik. Bloáh.

Igazából nem szeretem a romantikus filmeket, de azt szeretem ha egy filmben van romantikus rész.Pl múltkor néztem a Csontvárost.Nekem tetszett az a rész ahol Kleríí meg a csávó csókolózott, utána meg duzzogtak és kiderült hogy tesók.Lehet el kéne olvasnom a könyvet, úgy többet megtudnék.
Könyvről jut eszembe... Szadista vagyok ha szeretek olyan könyvet olvasni ahol valaki vagy fizikailag vagy lelkileg szenved? Igazából nem lenne szívem nekem senkit se bántani, de értitek...Vagy érted..Vagy értem...
Értelem, nálam az is elveszett.
Képzeld csak el:
Egy gyönyörű erdőben futsz amikor egyszer csak egy furcsa zajt hallasz.Tovább mész, hátha csak valami kisállat az, hisz sokszor jártál ezen az ösvényen, mindent ismersz. Az állatokat, a fákat, a virágokat.A napfelkelte és a naplemente idejét.A szél irányát,ami magával hozza az illatokat.Amíg ezen gondolkozol nem veszed észre hogy a zaj abbamarad. Egyszer csak arra leszel figyelmes valaki ott áll a távolban.Vérfagyasztó látvány volt.Feketében tetőtől talpig,még a haja is, egy körülbelül veled egyidős fiú volt az.Hezitáltál, végül úgy tettél mintha megkötnéd a cipőd és visszafele elkezdtél rohanni.Egyszer csak mikor hátra nézel és fordulnál vissza felsikítasz.Az idegen áll veled szemben.Egy mosoly húzódik az arcára, amitől még jobban megrémülsz.Belenézel sötét, de mégis ragyogó szemeibe, az is szinte fekete volt.A bőre hófehér.Végül megszólal:,,Hiányoztál." Értetlenül pislogsz rá, ki ő és mit akartál.Látva az arcodon az értetlenséget, savanyúan elmosolyodik és szinte már magának mondja: ,,El is felejtettem, törölted az emlékeidet." Elszomorodik az arca, és eltűnik.Onnantól fogva sosem látod.Csodálatos volt, mégis rémisztő.
Egyik reggel egy ismerős hangra kelsz, és amikor körbenézel, nincs ott senki, csak egy könyv.Felcsapod a tetejét.Tele van ragasztva képekkel, kinyomtatott beszélgetéssekkel, levelekkel,virágokkal, képeslapokkal.És akkor beugrik neked: a legjobb barátod, aki meghalt 3 éve és az utolsó kívánsága az volt hogy felejts el és éld az életed.Hagyod hogy az emlékek és a könnyet utat törjenek.

Azért én frászt kapnék,soha nem tudok embereket elfelejteni. Nem hogy egy barátot.
Hiányoznak a régi barátaim a régi énjükkel.

Kiakasztó

Ez az emberiség... Itt szidja mindenki Magyarországot, Orbánt,a havat...De abba nem gondoltok hogy talán ha az emberek összefognának, segítenének egymásnak, belegondolnak mit miért csinál Orbán Viktor, akkor más lenne minden? Itt nem az országunkkal van probléma... Hanem az emberekkel. Sok a munkanélküli, igen. De a legtöbb milyen? Pénz nincs, cigi a szájban, 5 gyerek akik csak arra kellenek hogy jöjjön a családi de ne rájuk költsék. S.Z.É.G.Y.E.N.!Egymásra mutogatni az megy. Esik a hó, elakadnak a buszok. Reklamálni megy, segítséget hívni nem.Orbán az oroszoknak adott pénzt..Miért? Hogy legyen áram Magyarországon , ne kelljen importálni más országból.Ez még nekünk mindig jobb. Hogy miért? Importálnánk plusz pénz..Plusz pénz? Drágábban jutunk hozzá.

Térjetek észhez! És a velem egyidős tinédzsereknek üzenem ha az intelligencia szintetek nem jeleskedik inkább meg se szólaljatok, azzal csak jobb mindenkinek.

akkor javítok eccséém, az oroszok adtak nekünk pínzt, nem mi nekik, hellóviszlát

Bitch please

Plátói szerelmeimnek üzenem: ha este olyan érzésetek van mintha valaki ott ülne az ágyatok mellett, nyugi! Csak én vagyok,puszi kéne.Viccelteeeem, te kellesz nem a puszi.

Nagyon belelendültem most ebbe íz írásba pár óra alatt. Van jó pár piszkozat amik remélem nem látnak napvilágot.Hülye vagyok, kitörlöm.
Rájöttem írás alatt engem mennyire befolyásol a zene. Ha pörgősebb gyorsabban, vidámabban írok, ha lassú érzelmesebben,ha meg zúzós idegbetegen minden értelemben.A szöveg, a gépelés. Szóval ha valakivel beszélgetek nem érdemes nekem  zenét hallgatni , csak rossz vége lesz.
Elég érdekesen nézhetek ki. Zöld póló piros nadrággal , betakarózva , laptoppal és csokival az ölemben ülök a sötét szobámban és gépelek mintha muszáj lenne.Természetesen most is szól a zene és néha néha (végig) énekelgetek.Twitter,facebook, ask.fm,blogger és még egy csomó oldal között kattintgatok.Anyuék tök normálisnak gondolnak szerintem.
Igazából full életvidám szoktam lenni, túlságosan is néha.De most...Mint akit megvertek.És csak itt adom magamat.Furcsa, de ez van, bele kell törődni.
Úgy érzem magam mint egy kiszakított lap, ami nem kell senkinek, semmire se jó, betelt,összegyűrik,kidobják.Nem nézik meg mi áll rajta, csak rápillantanak ,,ez gyűrött, nem kell" ez fut át az agyukon, és továbbrúgják. Végül mire valaki megnézi, nem látszik már semmi sem, minden lekopott, eltűnt.

Szeretném ha valaki venne nekem egy csokit... ez mindjárt elfogy!

,,Miért neked csak egy barátod van?!"

,,Nekem egy sincs."

,,Hát, azt sajnálom."

,,Nehogy azt hidd. Lehetne,csak nem olyanok mint a régiek voltak.Ezért lemondtam róluk."

És többet már nem beszéltünk.Nem mondom hogy hiányzik, de azt sem hogy nem.Ő döntött így, én csak elfogadtam a döntését. Elszállt mint egy madár. Majd lelövik és lehull a porba. Ott magányosan fetreng és várja a segítséget, de mindenki elhalad mellette mert már reménytelen.Segítségért kiált szavak nélkül. Senki sem érti meg mit akar.Végén a kegyetlen sötét magával ragadja és többé nem engedi ki, elveszett.Nem ringatózik többé felemelő álmokba, elporladt.Meghalt a világ számára.Többé nem keresi senki.

Kisebb kitörést láthattunk, tapsoljatok meg.*tipsitapsi*

Szerintetek miért ilyen ellenszenvesek az emberek? Miért nem tetszik nekik a másik sikere?

Eluralkodik a féltékenység és minden rossz.Csak egy okot mondjon valaki, ez mire jó...

Hazugság behálózza a világot és senki sem talál már ki a mélyből.
A szeretlek szó alig hangzik el, ha igen, az is hazugság.
Mások ócsárolása, bírálása.. Az megy mindenkinek! De nem gondolnak a másik helyzetére.

Jó. Szerintem megártott a sok kaja, vissza kéne magam fogjam. Őszinteség roham 10/10

Hol is kezdjem(hát a legelején, pfff)...Na de mit?

Miért?-Ez a szó/kérdés hangzik állandóan a fejemben..Bekattantam vagy ez még belefér?!
Nem fogok, ismétlem NEM fogok bemutatkozni, mesélni magamról.Ha figyeled a blogot rájöhetsz néhány dologra velem kapcsolatban.De ne nagyon örülj magadnak, a nevemet soha sem adom ki. Na jó, lehet. De akkor már nagy bajok vannak az emeleten.
Mindeeeeegy is, ezt is csak azért csináltam hogy ,,kommunikáljak" emberekkel. Szóval bárkinek valami negatív vagy véletlen esetén pozitív kritikája van velem szemben nyugodtan jelezze. Szeretem az embereket meghallgatni. Az már más tészta hogy meghallgatom de figyelek is... Jó, interneten nem nehéz nem figyelni.
JA NEHOGY NEKEM VALAKI AZT HIGGYE HOGY... izé, nem kiabálok na.. Szóval nehogy valaki azt feltételezze rólam hogy egy depisemó lány vagyok (tessék, itt egy infó, csaj vagyok haha), csak eléggé ki vagyok mostanában borulva. Elég érdekes dolgok vannak errefelé.. Főleg ,,barátok".De kis vicces vagyok , néha elhiszem hogy léteznek őszinte emberek a közelemben ( ha te aki épp olvasod és azt gondolod magadról hogy az vagy és normális jelezhetsz).

Izéé. Azt elmondom hogy pontosan miért is csináltam ezt a blogot ... Ha már mást nem vagyok hajlandó a büszkeségem (MIII, VICCELSZ ? HOL VAN NEKEM OLYAN MÁR) miatt közölni.
Sok mindenkinél láttam már blogokat, oldalakat,sok látogató,komment,poszt volt ott. Néhány oldal sztorizgatós,néhány tanácsadós/tippes, néhány napló féle. Csodálkoztam hogy mennyien csinálják ezt, és mennyien nézik és nem mellesleg szeretik és összehaverkodnak a szerzőkkel(ugye azoknak mondják?). Mindig is szerettem volna apróbb sikereket, de nem mertem semmibe sem belekezdeni. Mostanában elég sok trauma féleség ért minden értelemben, de a "lényeg": sok ember elvesztettem örökre.De mivel minden vég egy új kezdet, az én helyzetemben ez a blog vagy oldal vagy tökömtudja lett az új kezdet.
Ja, a blog címe stb...Hát.. Nem is tudom. Csak ültem öt percig lefagyva és néztem hogy mit írjak be.Egyszer csak megindult a kezem és beírtam...Hülye fejet vághattam a végeredmény láttán az már fix.Akármennyire nem tetszett, nem volt szívem átírni vagy nem tudom.. Rám nem jellemzőek ezek az angol címek stb.... De csak jött és kész. Nem fogom megváltoztatni akármilyen gáz is. MEG ERRŐL JUT ESZEMBE ÚJBEKEZDÉSEGYPILLANAT.
Igen, láttam a olyant hogy blogkritika..Nekem ide ne tolja olyan ember a képét akinek blogkritika oldala van mert megkeresem és ...nem tudom, megetetem egy pónival vagy valami..Felőlem kommentben mondhattok véleményt és a többi, de hogy idejön mert ő egy """""elismert""""" itt a bloggeren és sokan kérik a kritikáját(ami mindig sablonos szöveg átszínezve és kombinálva bloá) és ő szarta a spanyol viaszt...Na köszi, az nem kell.Nyugodtan, névvel is lehet kommentelni bármit pl ha olyan kedved van hogy csak random leírd mit ebédeltél és mellesleg köcsög vagyok vagy akarsz egy eccavút(nem harapok mellesleg).. De az oldaladra bazdmeg ki nem teszel h te véleményt mondasz az tuti.Bocsika a káromkodásért,néha előfordul ha ideges leszek egy pöppet is.Tényleg sajnálom, mert utálom ha valakinek mocskos a szája, vagyis ha minden szava káromkodás, azt utáááááááálom.Na akkor remélem világos voltam mindenkinek.

Sokszor lesz velem is olyan hogy random dolgokat írok/posztolok ki csak úgy ..YOLO tudjátok(oké,ez viccnek is szar volt :DDD) Remélem nem ijesztettem meg eddig senkit , és lesz olyan aki végig olvassa... Huh öcsém, nekem nem fog ez befutni.Cukorkát annak aki elolvassa!Vagy csokit... Amit akar, csak tőlem meg nem kapja, mert mire oda jutnánk hogy odaadom rég a hasamba lenne.
Most többet nem is tudok mondani, mert nagyon összevissza sikeredett(mentségemre legyen, lemerült 1x közben a laptop...uppsz). Még alakítgatni fogok az oldal kinézetén, lehet lesz muzikáá.Vagy inkább nem, ízlések és pofonok...Nekem kusza ízlésem van.Mindegy is. Remélem lesz legalább egy személy aki szívesen fog olvasgatni akár napi szinten, akár havi, csak olvas.Nekem az a fontos.

Ja és végül az elején lévő mondathoz : Rohadj meg drágám hogy állandóan ez megy a fejemben miattad.(aki azt hiszi szerelmi bánat ráküldöm a majomhadseregem)