Melankólia
A lelkem kis madara magasba repül
Ha a tekinteted véletlen felém vetül
Kis madárka, szállj csak a magasba
Lássa mindenki, büszke vagy magadra
Téged figyel, rád irányul figyelme
Te csak mutassad, ez van ínyedre.
Forogsz a magasban, szellő viszi szárnyad
Észre sem veszed a mögötted lévő árnyat
Csapkodj, madárka, ne érjen utol!
Ha utolér, a jövőd örökre bukott
Te meg csak figyeld mikén szárnyal
Ne hagyd, hogy elkapják az árnyak!
Védd meg a madárkát, ne hagyd őt bántani!
Hiszen nagyon sokan próbálnak neki ártani
Tarts ki madárka, hiszen téged vizslat a szem
Akiért szól ez az összes bonyolult tett
Repülj csak repülj, mígnem célodhoz érsz
Végén rájössz, ez az út mennyit is ért
Kérlek madárka, tarts még ki egy kicsit
Ha elveszel, én sem tartok ki itt
Nélküled csak az üresség marad hátra
Azt hiszed, ez nekem sosem fájna?
Fáj bizony, üresség szorítja mellkasom
Miért kellett itt hagynod?
Miért, tetted, angyalom?
