Délután, mikor a nap a horizonton kúszik le, az erkélyen kint ülve, füstölögve, gondolkodva, eszembe jutott valami. Koppant, mint a telefonom a padlón a megállapítás előtt két perccel.
Mikor kint ülök, elmélkedve, általában zene is dübörög a fülemben. Eddig azt hittem, a zaj elnyomására szolgál ez a rituálé,de mikor a fülhallgató kipottyant a helyéről, furcsa dologra észleltem. Nem a zajt, hanem a csendet nyomtam el. A nyugodtságot stresszel nyomtam el. Pár percig fülelve a csend megnyugvást nyújt. Békét. Míg a zene alatt csak a dal által felhozott emlékek gyötörtek, a csend a való világra küldött fókuszt.
Megnyugodtam.
De újra előtörtek a démonjaim.
