Most a lényeg

Az előző poszti gondolatkönnyítésem igazából figyelemelterelés volt. Hazudtam. Kattogok. Csak nem az emberi lét értelmén.

Girl I love girl I love you ,vigyázat, klisé

Sokszor gondolkoztam azon, milyen lesz majd, mikor a mi társadalmunk már többszáz éve eltűnt a föld felszínéről. Az emberek csak történelem órán hallhatnak rólunk (ha akkor még lesz egyáltalán olyan). Your life, your story. Én történetem, igaz. De ki fog rá emlékezni? Dédunokáim tudni fogják: volt ecce' a mammer, öreg vót, néha hablatyolt valamit... Mégis.. KI fog emlékezni a nevünkre, tetteinkre, álmainkra, elért céljainkra? Fognak-e rólunk beszélni,mint Nagy Sándorról, Mária Teréziáról,Shakespeare-ről vagy akár Marilyn Monroe-ról? Senki sem tudhatja előre.
Megfordult a fejemben az a gondolat is, miért születünk a világra? Katolikus vallásúak azt állítják: Isten mindenkit okkal teremt a világra, meg van a magunk feladata. Azonban eme válasz mellé társul a temérdek kérdés. Ateistának vallom magam,mégis sokat foglalkozok ezekkel a kérdésekkel. Apró dolgok is számítanak a létezésünk során, valós. Az emberek akkor is csak arra törekednek, hogy nevük fennmaradjon az utókor számára.
Gondolom, aki olvassa, az is elgondolkozik ezeken a kérdéseken, miközben épp a sorokat rója.
Térjünk vissza a miért kérdésre. Miért létezünk, ha sokan úgyis úgy gondolják értelmetlen az életük, rengetegen depresszióba esnek, melynek néha a következménye öngyilkosság, mindenki robotol, nem is fordít figyelmet más dolgokra. Pár évszázad múltán, vajon lesz olyan, aki ezzel a kérdéssel fog foglalkozni? Tudom, nincs sok értelme az irományomnak, csak válaszokat keresek, próbálok okokat, megerősítést találni az emberi lét értelmének. Félreértés ne essék, nem vagyok magába gubózott ,eltompult depressziós, aki csak ezen kattog 0-24. Röpke gondolatokat próbáltam felsorakoztatni, hátha tisztul a fejem.