Röpködök mint egy madár, nincsen semmi problémám.Na jó, van. Nyelvtan egyes. DE anyuéknak kuss, nem kell tudni róla.Valaki rejtélyes módon eltüntette a poszterem...
Közédekűközleménykövetkezik: az i megint szar.
Csillogó szemmel, izgulva tettem a lábamat a kengyelbe.Megragadva az első kápát, lendületet véve elrugaszkodtam a talajtól és beleültem a nyeregbe.Elhelyezkedtem, megszoritottam a szárat és a lovamat lépésre inditottam.Komótosan, de elindult.Egyenletesebb, gyorsabb tempóra ösztönöztem.Mikor kiértem az elágazáshoz ügetésre sarkaltam,és már érezte: ma bepótolom vele a fél év kihagyást.A sok hiány után is biztosan ültem a hátán.Biztam benne.Az úton egyenletesen kopogott a patája, amit jó volt hallgatni.Kellemes idő volt.A madarak csicseregtek, enyhe szellő fújt.Pont jó volt igy.Egy mezőre érkeztem, itt vágtára biztattam a lovat.Egyenletesen , ütemre fújta ki a levegőt.Repülünk.Zuhanok a semmibe,hagyom hogy a ló vigyen magával a végtelenbe.
Haha, vitszees.Amikor irtam sütött a nap.Ma meg tegnap nem, és fáj a torkom mellé.Posztolni még mindig nem tudtam, de van 5 piszkozat.Öcsi, mi lesz velem.
Jó,vicceltem.Sajnálom-egy picit-hogy lusta meg béna voltam, és nem firkantottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése