https://www.youtube.com/watch?v=LT-CcHE1MNY And every night i miss you i can just look up, and i know the stars are holding you toniiiiiiight. *taps*
Sok seb után már csak a hegek maradnak, melyek jól takarják múltadat.
Emlékszem az időkre,miket csak utazással töltöttem. Nem volt semmi más,csak az összemosódott táj, és a zene. A millió kérdésre válasz talált, nyugodtság uralkodott a testem felett. A fák sorjában fordultak egymásba, újra és újra. Az égen cikázó felhők sokasága állandó változásban, állandó utazásban vettek részt.Akárcsak én. Versenyt vívtam a madarak sokaságával, élveztem mindig az előnyt. De mára már csúszósak az utak. Régiek a zenék. Nem megyek sehova. Maradt a sok kérdés. Én így imádlak. Tél.
Apróságok. Mikor a szemembe nézel, és szinte olvasok a gondolataidban . A gesztusaid, melyek elmondhatatlanul fontosak. Arcomat kezeid közé fogod, úgy pillantasz rám. Heves szívdobogásunk, ami egy zenében elmehetne alapnak. Szemöldök ráncolásaid, mikor számodra érthetetlen dolgokat mondok ki, miket meg kéne tartsak gondolataim mélyén. Ennek ellenére sem tudsz bolondnak tekinteni.Illatod örök emlékké fog átalakulni. Hiányod, mely fájdalmas, de mégis jó, így tudom, van miért felébredni.
Bújj valaki bőrébe.
Csend uralkodik a házban .Csak a cselédek vannak ébren, és halkan figyelik a nemesek szuszogását, és csettintésre ugranának. Résnyire nyitott szemmel nézek körbe, közben úgy csinálok, mint aki épp most fordul egyet álmában. Mély levegőket veszek, tudván, nem tart sokáig ez az idilli álomvilág. Mire másodjára új nap virrad, én már nem leszek. Homlokomat ráncolva fojtom el a kikívánkozó könnyeket. Mély levegő újra. Majd újra. Álomba szenderülök. Álmomban szép világ van, kerttel és fával. Régen elhunyt édesanyám, az ablakban egy könyvvel, mosolyogva rója a sorokat. Napsütésben lubickolva repkednek a sokféle színben pompázó pillangók. Madarak dala boldogsággal töltik meg a szívem. Rohanok. Lábaim a kert közepe felé veszik az irányt, és mire felfognám mit teszek, két erős kéz ragad meg a derekamnál, és játszi könnyedséggel felkap. Riadtan megfordulok, és a mosolygó édesapámmal találom magam szemben. Hangosan felkacagok, és nyaka köré fonom a karjaim. Megpenderít minket a tengelyünk körül, gyorsan forog a világ, mely elveszni vágy. Homályba vész minden. Hirtelen fény. Felébredek. A cselédek már körülöttem állnak. Hajnal van. Kikelek az ágyból, és hagyom, hadd öltöztessenek. Fekete sötétkékkel. Gyászos színek. Gyászolok. Gyászolom a világomat, gyászolom az országomat, gyászolom az udvaromat, gyászolom a férjemet,gyászolom magamat. Magamat, kit a férje már rég eltemetett. Az én férjem, a nagy király. Ő parancsával szemben nekem sincs erőm. Lassú léptekkel indulok a reggelim felé, bár, a gyomrom nem képes befogadni semmit ma már. Inkább tovább megyek a ,,méltó" helyemre. Cselédlányok apró, bús léptekkel kísérnek serényen. Megérkeztünk. Szemeim duplájára tágulva szemlélik az épületet. Bemegyek.
***
Eljött a nap, mire számítottam,de nem ily módon, nem ilyen hamar. A sorsom el van rendelve. ,, Mire másodjára új nap virrad. '' Lelkileg már felkészültem, de a tudatalattim meg mindig remeg. Mereven, magam elé tekintve, szigorúan vonulok a tomboló tömeg előtt. Várták már az érkezésem. Várták már halálom. A hóhér mellém áll, bocsánatot esedezve. De én csak imádkozom Jézus Krisztus és Isten felé. Minden bűnöm, minden átkozott gondolatom kitárom feléjük. Apró bólintással jelzem, készen állok. Felnézek utoljára a népre. Térdelnek. Áldásukat küldve reám együttérzően néznek. Inkább felpillantok az égre, hol varjak szállnak. Behunyom a szemem. Ott van anyám, ott van apám. Én az apám kezében, mint kislány. Lehunyom a szemem utoljára. És elrepülök az örök álomvilágba.
