Semmi sem maradt már belőlem, kiöltétek, köszöntem
Vajon az ember kifordul magából részegen, vagy akkor tör felszínre az igazi énje?
Csillogó fémdoboz, aranyos kis szelence. Vajon mit rejt, mit takar? Túl szép, hogy igaz legyen. Nagyon fényes, elképesztően díszes. Mit titkolhat? Mit rejtettek el benne, hogy ennyire szép? Fontos dolog lehet, netán gyémánt, még ha az csiszolatlan is vala. Erőszakkal nem tudod felfeszíteni a tetejét, szépen lassan, nap mint nap óvatosan kell mozgatni, itt-ott megpiszkálni. Furdalhat tőle a kíváncsiság, de a türelem rózsát terem. Lassan, halkan, épphogy erre-arra megérinted. Minél többször érsz hozzá, annál több titok szolgál kulcsként, hogy kinyithasd. Tényleg ezt akarod? Tényleg látni szeretnéd? Mert ez a doboz nem gyémántot rejt, nem is aranyat. Más rejtőzik a fedél alatt. Óvatosan , ismételve, egy hirtelen mozdulattól megvághatod magad. Valóban ennyire kíváncsi vagy? Hát táruljon fel a szorgos munka gyümölcse. Kívül gyönyörű, díszes. belül hatalmas árnyat takar. Férgek, patkányok rágjak az oldalát, nincs benne más, mint egy hatalmas fekete árny. A ládika lelke. Ezt akartad, meg is kaptad. Sok hűhó a semmiért. Megnyílt, de ezzel a lelked egy darabját magával ragadta, mely helyén a sötét szomorúság, fájdalom maradt.
Ilyenek a mai lányok (tisztelet a kivételnek). Rohadtok belülről.
Csajok,nem az a legnagyobb ribanc aki lefekszik sok emberrel, tisztázva szándékait.
De nem ám. A legnagyobb galád aki mindenkit átver, mindenkivel játszik, a barátait hátbaszúrja. Miért is? Hogy körülötte forogjon a világ. Hazudik. Hazudik, még saját magának is.
Óvakodjatok az ilyen lányoktól. Még csak ismerősként is sokat árthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése