Kisikítanám az életemet is ebben a percben, az összes levegő kifutna a tüdőmből a végtelenbe.De inkább visszatartom és csöndben , halkan tűröm a körülöttem zajló eseményeket.
Szemeim kipattannak, rémes rémálom szakította félbe az éjszakám.Rémálom.Vagy mégsem? Füst járta át a szobám minden szegletét, minden lélegzetvételnél nehezedett a mellkasom, égető érzés kebelezte be.Lehetetlen, hisz ez csak egy álom volt.A forrósodó levegő az őrületbe kergető, mégis varázslatos.A sötét táncoló alakjai lassú,hipnotizáló mozgást fitogtattak. Megbabonázva lépdeltem a semmibe,a mérhetetlen légszomjtól megnyílik alattam a föld.Mégsem zuhantam.Csak álltam az ürességbe, és hagyom hogy a füsttől szennyezett levegő hatoljon a szervezetembe.Fájdalmas,émelyítő, mégis élveztem.Lehetetlenség lehetetlenje lehetetlenné tette a helyzetem.Hirtelen valami megváltozott.Mire teljesen feleszméltem volna egy tükörrel találtam szemben magam.Idegenként hatott a tekintetem,rideg és elveszett. Hátam mögött egy árny jelent meg, ami egyre jobban közelített felém.Megfordultam, nem volt ott senki, se semmi.Üresség, sötétség, hideg.Lázasan kutattam a gondolataim között, azok halottak voltak, exhumálásuk lehetetlen volt.Szemhéjaim fáradtan nehezedtek szemeimre,mámorosan merengtem a tükörben lévő személyre. Mögöttem lévő árny egyre közeledett, szinte testembe lépett.Mégsem fordultam meg, tudtam, ha megfordulok eltűnik.Kábultan vártam a következményeket.Az árny óvatos tánccal ejtette rabul figyelmemet amíg oda ért mellém.Karjait először vállamra, majd a nyakamra helyezte.Idegen érzés fogott el.Ismerős idegen.Óvatosan erősített szorításán, figyelve,mit reagálok.Én fáradtan, mámortól megbabonázva tűrtem.A levegőt a szorításhoz képest könnyedén vettem.Miközben az idegen a kezeit rám helyezte , észre sem vettem hogy eltűnt a füst.A füst, ami elfeledtetett velem mindent, amitől a jelenlétem jelentőssé vált.Amitől éreztem hogy élek, még ha valótlanul is.Az árny lassan kirajzolódott, karjait most már lejjebb csúsztatta.Kezei megpihentek a derekamon, enyhén körmei a bőrömbe vájtak.Az energiám egyre jobban csökkent, szinte az ájulás falának vékony peremén álldogáltam. Éreztem, ahogy a tenyere felé áramlott az erő.Nem tehettem ellene.Hagytam hogy hadd tegye.Már nem érdekel.Nem érzek semmit.Nem tervezek.Eladtam a lelkemet az ördögnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése