2014. december 5., péntek

Mikulá mikulá mikulátiáá

Fagyosak az utcák
Fagyosak az emberek
Fagyosak ezek a téli reggelek
Fagyosak a fák
Fagyosak a madarak
Fagyosak mert maradtak
Fagyosak a falvak
Fagyosak az emberek
Befagy a seggem
Befagy de be

Szóval röviden, befagy a popóm .Nem fűt a szerelem. Vagyis fűtene.De nem teszi. *éö emberek a képernyő előtt : Fűtsöön a télííí kábát te párászt! Igazatok van, majd az fűt. Meg a magas láz.

Utálom a kamurockereket .

Találkozni egy olyan idegennel, kit ismersz, jó barátod, de már rég nem szeret.Nem köszönne, csak kényszerből teszi.Hiányod már régóta nem érzi, megvan nélküled. Az emlékek sem térítik meg. Nem vesz észre, kizárt az életéből. Zárd ki te is, próbáld meg! Nem egyszerű, nagyon nehéz. Hazudj magadnak! Nem hiányzik, nem ismered, nincs szükséged rá. Nem létezik. Halott. Te csak felejts.És majd elfelejted azt is, hogy elfelejtett könnyű szívvel.

Kivagyok, már írni se tudok, csak pötyögni. Nesze , pedig gépírást is tanulok...

Utálom mások hiányát, számomra kis időre felér azzal az érzéssel, mint amikor valaki meghal. Ha hiányzik valaki,én azt meg akarom ölelni, de abban a pillanatban nem tehetem.Nem érhetem el , és ő sem engem. Régen nem tudtam, mennyire hiányozhat valaki, úgy is , hogy életben van . Elmondhatatlanul. Hiányzol.
Összegörnyedve fekszem az ágyon, egy párnát ölelgetve, közben a miértek táncolnak a fejemben.Sötétségben meredek magam elé, és várom, történjen valami. De semmi, az égvilágon semmi. Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg az üresség fájdalma belém nem hasít. Sírás fojtogat. Próbálom kiengedni, nincs itt senki. Nem látnak. Mégsem segít, nem sikerül. Csak szipogok és pislogok nagyokat, mellette az álom kerülget, mégsem talál meg. Nem akarok hülyeséget csinálni.Nem szeretnék elrontani semmit sem...Mégjobban. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése