Véletlen vagy szándékos,
A tekinteted oly játékos.
Megbújik benned egyfajta báj,
Melyet még egy anya sem lát,
Mosolyodból könny fakad,
A könnyből mosoly, az is akad.
Furcsán nézed, miért nézek rád
Míg én vágyakozóan ,te csak át.
Hiányzik valami, én se tudom,
Meglelni talán mégsem fogom,
De addig ezt az egyet vállalom.
Hogy te vagy maga...Maga a szánalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése