Minden oké. Mindenki a szerelme miatt sír, nyilvánosan. Én nem. Még egy ok hogy utáljanak. Céltalan üzenet a palackban.... Viszlát
Mély levegőt veszek, hátha sikerül. Hátha megteszem. Lehet, jobb lesz, elkerülhetetlen dolgok tűnnek el. Nem bánt senki sem, és nem is hiányolnak. A könnyek nem hazudnak, ezért megteszem én. Mindenesetre gyorsan csinálom , nehogy fájjon. Nyugodt lelkek kíséretében minden egyszerű és nagyszerű. Rá jöttem, megtehetem. Mert van, hogy mindent elvesztek,már semmi sem segít. Jobb is, nem önszántamból kerültem ide. Csak egy ölelés kell. Egy utolsó. A nyakam köre. Jó erősen. Hátha segít. Örök vigaszt nyújt. Nem érted? Majd egyszer. El jön az ideje. Mindennek. A születésnek és halálnak egyaránt. Túl késő lenne azt mondani hogy nem, de hát ha nagyon buták akarunk lenni, mondjuk azt :a sors akarta így, fent jobb lesz. Az élet a pokol. Ha ezt túl éled, utána jöhet bármi. És akkor, akkor mi lesz... Ha feladom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése