Valamiért túl sokat gondolkozok a semmin. A hülyeségen.Ez küld mindig odáig , hogy már senkit sem érdekel mit gondolok,mondok,írok. De nem tudom megakadályozni sem, nem megy. Mindig ugyanoda kanyarodok vissza.De. Tegnap.Olyant láttam , ami nem is érdekelt, mégis megragadta a tekintetem.Ugye, tegnap volt Blanka névnap. Van egypár olyan ismerősöm, nem az a lényeg hogy mi a neve. Csak hogy KI és HOGYAN írt neki névnapjára. Egyik lány, aki régen legjobb barátnője volt. Legjobb barátnő, szinte testvér.Valamiért megromlott a kapcsolatuk.Már nem érdeklődnek egymás után, volt hogy még veszekedtek is. Utálták egymást.Ők sem tudják, miért. Most sincsenek jóban .Egyikük sem sajnálja a barátságot, és nem úgy gondolnak vissza: ,, De jó is volt!", hanem : ,,Jézusom...". És ez mind és mind lényegtelen. Pillanatok alatt tönkre lehet tenni valamit, ugye? Rendbe hozni napok, hónapok, évek. Mindenki, aki számára fontos , képet csatolt, szívet írt. Nem jött tőle köszöntés, nem jött tőle köszöntés...Ezt a tudatalattija mondhatta. És egyszer, majdnem a legutolsó pillanatban, jöhetett egy értesítés. Írt. Lényegre törően. ,,Nagyon boldog névnapot Blanka:)" Válasz: ,,Köszönöm szépen!:)". Esküszöm, mint két udvarias idegen.
Elveszett barátok.Én nem szeretnék ilyent.
Mert hiányzol.Ők egymásnak nem. De te nekem , már most. Nem tudom miért, ezt nem fogom kiheverni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése