Csak vallani szeretnék. Magamnak, neked? Nem tudom. Te sem. Nem tehetsz róla, míg én igen. Temérdek alkalommal átfogalmaztam magamban, mire már szinte agyérgörcsöt kaptam. Nem hibáztatlak már, nem erőlködhetek, sajnálom, hogy ez kellett történjen. Milliószor próbálkoznék, milliószor elbaltáznék. Milliószor próbálkoztam,jól el is baltáztam. Szánakozva nézel már rám, te se tudsz tenni ellene. Nem kéne erőltessem, mégis megteszem.Minden kép csak homályba vész, körülötted forog agyam. Eddigi legboldogabb napom? Nem tudom. Veled vagyok, boldog vagyok. De emellett bolond is. Kételkedek, elrontok,gondolkodok,elrontok. Én csak próbállak......Próbállak szeretni. Nem szeretnék ennek ilyen hamar véget vetni. Nem könyörgöm. Csak a fájdalom mardos. Hiányzol. Már hiányzik minden pillanat. Szeretnék tisztázódni. Bár, már fogalmazni sem tudok. Lehet sosem tudtam. Tudom, haragszol, szánalommal tekintesz rám, és erővel nem tudsz szeretni. Én csak időt kérek.Időt, és még egyet.
Csak összetörtem, galibát okozva.Nem látok a fejedbe. Lehet csak időre van szükséged.Lehet csak arra, hogy nélkülem élj. Ki tudja, ma hányadszor küldesz el a búsba.
Ígérem. Megpróbálom magam összekapni. Mindent letisztázni. Megérteni. Nem elvárni.
Elolvasod, nem kell válaszolj.Te döntöd el. Én addig is bőszen reménykedem, minden rendben lesz, hogy annyira még nem csesztem el, nem felesleges előtted lejáratnom magam és ujjaimat koptatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése