2015. január 8., csütörtök

Tudok kötelet mászni olé ja nem

Kívül. Belül. Csak egy elhagyatottan, mereven fekvő holttest. Fájdalom. Gyötrelmesen égető, mélységes érzelmek. Kívül. Belül. Hóban lábnyomok hevernek, mik már régóta ott találhatóak. Könnyek. Elő nem törnek, de végig ott bújnak, majd megfagynak, akár a víz felszíne.Kívül. Fagyott talaj, megdermedt szívek, elhagyatott utcák, síró emberek.Fájdalom.Könnyek.Magányosan lépdelő kislány, ki a jó utakat keresi.Belül.Üresen hagyott szív, mely csak bánatosan sír.Kívül, majd Belül.Fájdalmas, majd érzéketlen magányos magány.


Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.
Ma június van
S kissé búsan
Jöttem el valahonnan.
Jóéjszakát se mondtam.
Meleg, vihartalan
Nyárban
Tettem be oda a szívem
S a lábam
S szeretném kivonni őket,
E hamar lépegetőket.
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor dalok,
Hirtelen, kósza dalok,
Szél-viharok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése