2017. január 31., kedd

Itt senki sem golyóálló

Nyomd be háttérzenének a kedvenc sírós számod.







       Egy lány állt a temetőben, magányosan, csendben. Egy fejfát figyel pislogás nélkül. Kezében egy összegyűrt papírgalacsin, melyet olyan erővel szorongat, elfehéredtek az ujjai. Mereven bámul, egyre jobban szorul az ökle. Gyűlölet tükröződik szemeiben, miközben arca kifejezéstelen. Lassan veszi a levegőt. Lassan, de mélyeket szippant egy-egy gondolata közt, amiből rengeteg van. Ismerős a lány, nem tudom honnan. Megszólítani nem merem,hiszen nem is ismerem, sose láttam azelőtt...Vagy mégis?
        A lány órák óta egy helyben álldogált és csak néz. Mikor már összeszedtem a bátorságom, hogy megszólítsam, lerakta a papírt a földkupac szélére, majd ridegen megfordult és közvetlen mellettem távozott. Észre sem vett. Pedig órák óta figyelem. Figyeltem, hogyan libbenti meg szőke haját a szél, hogyan változik szemében az érzelem tükre, miként csillan meg szemei sarkában lévő könnyeken a nap. Nem emlékszem, ,mikor kerültem ide és mióta is nézem őt pontosan, de mintha egy szempillantás alatt elment volna. Látni akartam újra, figyelni, csak eltelni a létével.
      A sírhoz mentem, óvatosan kibontogattam a rongyossá gyűrt papírt, amin ez állt:
,,Nem tudom felfogni,hogy itt hagytál, magamra. Egyedül ebben a hideg, őrült világban. Minden nap a fájdalom éles kése vagdossa a szívemet, akárhányszor csak eszembe jutsz. Nem tudtam tőled elbúcsúzni. Nem tudtam elmondani mennyire sajnálom, ha néha szemét is voltam veled, ha úgy érezted nem szeretlek. De nélküled nem élet az élet. Magányosan kell evezzek az előttem álló óceánon, amit sokan jövőnek csúfolnak. Úgy hittem, sokáig segítesz nekem evezni, hiszen így tetted már régóta..Tévedtem. A halál elragadott, engem földbe tiport, betemetett, épp úgy mint téged. Csak én még itt vagyok. Nem tudom hol a helyem a világban nélküled. Anya, kérlek gyere vissza. Nem tudom ezt végigcsinálni nélküled. Amikor te elmentél, én is meghaltam belül. Csak egy katatón senki vagyok már. Nincs értelme az életemnek.Hiányzol."
     Remegve tettem vissza a lapot a koszorúk mellé. Elolvastam a fejfán álló szöveget. Idei évben történt a haláleset. Az én nevem volt a dátum fölé írva. A lányom volt a sírnál. Az én síromnál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése