Máj ném iz szkrilleksz.MÁJ NÉM IZ nincsen nekem olyan.

Nekem egy álom az, ha a lovam nyakát átkarolhatom és szorosan megölelhetem.Ő a vállamra hajtja a méretes buksiját, míg én simogatom a sörényét. Érzem nyugodt, mellettem biztonságban érzi magát.Elhúzódom tőle, tekintete érdeklődést sugall, füleivel jelez: figyelek rád.Üstökét megborzolom egy mosoly kíséretében, kötőfékére egy kötelet csatolok.Kivezetem a karámból és egy karóhoz kötöm.Viszek neki friss füvet és vizet, és miközben eszik/iszik letisztítom.Először a sarat és a port távolítom el.Egy vakaróval kör-körös mozdulatokat teszek, majd amit felszedtem, lekefélek. Mikor ezzel végzek, ösztönösen végigsimítok a hátán, és megpaskolom a szügyét.Sörényét egy vasfésűvel választom szét.A fésű könnyedén siklik a fehér tincsek közt.Mint a selyem, olyan az érintése.Csupán egy kantárt rakok fel, és felpattanok. Kifele menet előrehajolok és még egyszer körbeölelem széles nyakát.Hanggal és sarokkal jelzek, indulhatunk.Minden lépésnél moccanok egy picit, így ösztönzöm a tempóra.Lazán ülök, laza szárral.Lovam húzottabban lép a megszokottnál.Előre érek,bemegyek a pályára.Senki sincs kint, csak mi.Összeszedem magamat és a lovamat is.Határozottabb lépések követik egymást, én szögegyenes háttal ülök.Pár kört nyugalomban végigsétáltatom.Eljött a gyorsítás ideje, ügessünk.Kedves szavakkal, lábsegítséggel indítottam.Alig mondtam és tettem valamit, azonnal élénk tempóval elindult.Csípőm könnyedén követi mozgását, megkísérelek felemelkedni, ami sikerült is. Bólyák közt kacskaringózva elfelejtem a világ minden problémáját.Csak a lovam és a pillanat a legfontosabb.Fülei hátraállnak, így próbálja minden szavamat meghallani.Már jó ideje lovagolok, szóval jöhet a kedvenc rész: a vágta és az ugrás.Amikor ló és lovas eggyé válik.Egész pályára kiterjesztem az utamat, az első sarokban elindítom.Ütemesen emeli lábait, minden dobbantáshoz egy levegőkifújás társul.Élvezettel robog a kicsi ló, néha már-már vissza kell fogni a kis terület miatt.Az első akadály felé veszem az irányt, ami egy kicsike x.Könnyedén hasítunk át felette, hisz' alig 40 cm.Jöhet a nagyobb falat, kettes ugrás, de mivel mértékkel kell , ez is maximum 50 centi.Ütemes közeledéssel akár ki is lehet számolni az ugrás mikor-létét.Óvatosan emelkedek el a jószág hátától akármelyik akadály fölött repülünk el.Az utolsó ugrás 110 centi lett.Eleinte kissé féltem, hiszen nem volt még ilyen magas nyereg nélkül.De nekivágtam.Éppen kanyarodok felé, már látom is.Egyre közelebb, egyre gyorsabb minden.Egyszer csak annyit érzek: ugrunk. Erősen megkapaszkodva nyakára dőltem és hagytam hogy történjék ami kell.Nem estem le.Átértünk, bökkenő nélkül.Az akadály mögött vagy 20 méterrel vagyunk, ügetünk.Büszke vagyok rá.Levezető körök után visszamentem , és beengedtem a karámba 4-5 répa kíséretével.Eljött a váratlan pillanat: indulás haza.Egy paskolás után megöleltem utoljára, és elindultam.Ez mindig lehangoló.Eszembe jut hogy mi mindennel kell szembenéznem mialatt nem ló hátán ülök.