Hol feldob, reptet a fellegekben, elhalmoz boldogsággal.Utána ledob, eltapos mint egy cigicsikket.Elenged, zuhanok egyre mélyebbre.Felemészt a sötét, bekerít a félelem.Fentről néz rám, büszke tetteire.Halvány, de annál gonoszabb mosoly ül ki az arcára.Kétségbeesetten nyújtom felé a kezemet, végén elveszek a semmiben.Felém nyújtja kezét.Boldogság tölt el, hevesen kapálózok, végre elérhetem! De mire odaér a kezem az övéhez hirtelen elrántja és elfordul.Sikításom betölti a végtelent, de még mindig háttal áll nekem.Elnyel a köd, érzékeim eltompulnak,fuldoklom.Látásom zavart, homályosodik a kép, egyre szürkébb, sötétebb minden.Megszakad a kép.Egyre erősödő hangra kezdek feleszmélni.Ismeretlen mégis barátságos.Szemeimet óvatosan kinyitom, sajnos csak az ütődés utáni zavartságtól hallottam a hangot.Senki sem volt ott.Ordítani lenne kedvem, végül csak elindulok a semmibe.Üveges tekintettel nézek magam elé és csak egy morajra kapom fel a tekintetem.Itt áll előttem teljes egészében.Arca körülbelül 10 centire az enyémtől.Rémülten tekintek vissza rá, míg ő csak semleges arckifejezéssel mered rám.Vegyes érzések keringenek bennem.Barátságos mosolyt intéz felém.Pulzusom kétszeresére nő, mégsem dőlök be neki.Egy lépést teszek felé, közben figyelve mit reagál.Nem leplezi kárörömét, és fogja magát, elmegy.Mindig amikor legjobban reményeket fűzök felé. Hol feldob, utána ledob.Közben egyre több sebet ejt rajtam.
Egy új barátra tettem szert.Igazán különleges egy személy, sokan különcnek vélik ezért, vagyis inkább a külseje és az ízlése miatt.Mert egy emo.Sokan elítélik ezért, én meg pont ezért szimpatizáltam vele.Megláttam a kis Asking Alexandira-s pólójában és azonnal megkedveltem.Megjegyeztem neki milyen jó a pólója, utána elkezdtünk a zenéről beszélni.Kiderült hasonló ízlése van mint nekem, és hasonló személyiség is.Sajnos szemtől szemben nem sokat tudtam meg róla, de facebookon beszélgetünk ( tegnap ismertem meg). Kiderült az is, hogy egyidősek vagyunk.Igen, másképp látja a világot mint mások.De ez teszi különlegessé.Hasonló a látáskörünk is.Egy igazi kincs.Nem értem sokan miért ódzkodnak az ilyen emberektől csak a külseje miatt.Igen, arcába lóg a haja, kihúzza a szemét feketével és nem a legszínesebb ruhákban jár.De az nem jelent semmit.Egyáltalán.Azt is nagyon megkedveltem benne hogy nem volt elutasító velem szemben.Simán tehette volna amikor beszélgetést kezdeményezek vele hogy csak megköszöni a dicséretet és megy tovább.De nem, azonnal visszakérdezett hogy szeretem-e azt a bandát stb.Ilyenkor van az, hogy belülről is mosolygok.Remélem sokat fogok vele még beszélni és találkozni.
Ezt most jól esett leírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése