2014. március 15., szombat

∂є ρяσƒι ναgуσк!!!! mégsem

Fel-le emelkedik, oxigént hívogat magába.Benne dobog valami, mégis üres. A váza olyan törékeny, mégis erős.Most itt fáj a legjobban.

Lehunytam a szemem, pár perc múlva az álomvilág magával ragadott.Egy fénycsóva keltette fel az érdeklődésem, szinte már integetett.Utána indultam.Talpam alatt puha moha, körülöttem fák.Enyhe szellő lebegtette meg hajamat.A levegő olyan friss, olyan üde.Szemem jobbra balra cikázott,mindenhol a szépséget látta.Mosoly ült az arcomra és gyorsabb tempóval kezdtem követni a fényt.Lábaim ütemesen csapódtak a talajnak, minden lépés egy újabb ajándék volt. Egy furcsa neszt hallottam, mire megtorpantam.A meglepődöttség átalakult hirtelen félelemmé.A fény eltűnt, minden sötétséggé alakult.Tágra nyílt szemmel kémlelem a terepet.A lábaim alatt már nem moha, hanem kő volt.A fák sejtelmes árnyékká alakultak. Életnek semmi nyoma, pedig eddig minden életszerűnek tűnt.A vér is belém fagyott. Egyszer csak valami halvány fény tűnt fel a távolban.Nagy fájdalmak árán odalépkedtem.Egy tv. Csak a ,,hangyák" játszottak rajta.Hozzáértem.Átkapcsolt, és kisgyerekeket mutatott.Valahonnan ismerősek voltak.Lefagyva néztem és próbáltam az információkat feldolgozni.A kisfiú egy virágot szedett a kislánynak,de mire odaadta volna egy másik kisfiú is odament.A kisfiú szomorúan eldobta a virágot és hazament.A képernyő elsötétült pár másodpercre, és újra bekapcsolt.Most már a gyerekek nagyobbak,éppen sétáltak.A beszélgetés közben a fiú mindig közelebb ment a lányhoz...Egyre ismerősebbek ezek a gyerekek, de még mindig nem tudom honnan. A másik fiú megint feltűnt, de most egy puszival köszöntötte a lányt.A fiú szomorúan arrébb húzódott.Megint elsötétült a kép.De most hosszú percekig nem kapcsolt be.Mintha gondolkodási vagy felkészülési időt adott volna.Amikor nem számítottam rá, bekapcsolt.Most a lány háttal állt, a másik fiúval csókolózott.A fiú, akivel szokott lenni, nem volt ott.Mintha a tv tudta volna mire gondolok, azonnal a fiút mutatta.Egyedül ült a szobájában és egy lány képét szorongatta.Sírt.Nem láttam ki van a képen.Egyszer csak földhöz vágta a képet, ami úgy esett pont látszott ki van rajta.Közelebb hajoltam a tv-hez, de meg is bántam.A képről én néztem vissza magamra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése