Végiggyalogoltam tegnap és ma a fél világot. Juppijájé.
Édipofa volt, ahogy mentem az iskolába vissza barátocskáimmal és szembejött velem egy bizonyos ember..Szíven csapott ahogy megláttam.Azóta is ahogy visszagondolok valami kellemes, mégis fájó érzés van a szívem tájékán.Bizsergéssel tudnám összehasonlítani. Az ember aki az életemben a legtöbb örömöt és fájdalmat egyszerre okozta szembe jött velem.Mintha egy pillanatra meghaltam volna.Azt hittem, már közömbös számomra, de egyáltalán nem.Ahol egyszer tűz volt, ott mindig marad parázs.Vagy mi.Le lettem öntve..De víz helyett benzint kaptam.
Már megint hülye vagyok.Szomorú és boldog is vagyok.A boldogság elnyom mindent ebben az időben, a tavasz felerősít mindent.De amikor lehunyom a szemem, a sötétségben, a mélyben ott a bú. Bujkál, de előtör, kiárad.Most képzeld csak el. Egy cuki kis dagadt angyalka szálldogál életerősen...(boldogság)Egyszer csak egy kurva kisördög leöli és gonoszan kacag(szomorúság).A dagi angyalka addig amíg az a nyomott vihorászik kihúzza magából a kést (mert csak a felsőbb hájrétegeibe fúródott bele) , és leüti az ördögöcskét.Az be van kábulva napokig, addig az angyalka megvan, de már nem ugyanolyan mint volt, megsebezték.Utána folytatódik addig, amíg az ördög annyi nyakast kap hogy egy kicsit visszavonul, közben a dagika felépül teljesen egy időre.De megint visszatér a fekete köcsög. ÚJRA ÉS ÚJRA.asdgergw
Egyedül a sötétben az árnyak közt andalító.Nyugtató, melyet nem kell beszedni.Távol a külvilágtól egy új világban érzem magam. Tökéletes tökéletlenség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése