Minden idegesít, minden zavar.A csend,a levegő, a fények.Mindegyik zaklat.Kezem remeg, fejem fáj.Közel az éj, eljött a vég.Az életben elért célok mára már csak emlékfoszlányok, nincs többé zaj, nincs többé fény.A repülésből hirtelen jött e esés.Talán direkt volt így?Nem tudom.Ha igen, elfogadom, felvállalom.Szemem vérben forog, fáradt a sok álmatlan éjszakától.A sírás fojtogató érzése egyre jobban szorít, ez kín.A meleget felváltja a hideg, lehull a fáról a levél.Elszáradt, elfáradt.Ezernyi láb tapos rajta, végül por lesz.Por, semmiség.Mint az élet.Az oxigén fojtó gázzá vált, a sírgödör meleg ággyá.Nem fáj.
A magány tökéletes dolog.Ha az ember nem lelkileg magányos, csak fizikailag.Az előbbi elég szörnyű tud lenni.Mint pl most.
A nap miért süt olyan fakón? A szél miért ilyen hideg? Az esőcseppek a jégnél is hidegebbek, mondd miért? Nem tudom a válaszokat, és te sem.Tudatlanok vagyunk ma.
Egyik nap facebookon néztem a Nem Mondod? oldalt és az kirakott egy videót ask.fm címmel.Nézem egy olyan 11-2 éves kislány volt benne meg a barátnője..Nézem hogy rámenjek-e..Rámentem...Meg is bántam.A kiscsaj full flegmán, affektálva beszélt és nem is akármit..Valami fogd fel köcsög mi nem vagyunk leszbíííííkhhhh jóóóóóh?? *Fejrángatás* Inkább hallgasd a zenét! És a barinőcskéjével vihognak és rázzák magukat.Hiányzanak az agysejtjeim ami a videó előtt megvoltak.Korcsosul a világ, korcsosul.Én ilyenkor még játszottam...(15 éves létemre ha unokahúgaim jönnek most is, de ez másdolooooog)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése