Nagymamám emlékére

November óta próbálom leírni az érzéseimet.Hülyeség, mivel november 25.-én örökre elmentél.Elmentél, sokakat hátrahagyva magad után, akik sokat köszönhetnek neked.Köztük vagyok én is.
Mama, mikor kicsi voltam sokat voltam nálad.Mindig bújócskáztunk, ,,szembekötősdiztünk", kártyáztunk, rajzoltunk,mesét néztünk.Sokszor néztem ahogy sütsz, főzöl, és csodálkoztam hogy csinálod meg egyedül azt a sok-sok finom ételt.Mindig mondtam ,,mama csinálsz pudingot?" ,,mama csinálsz palacsintát?".Te csináltál nekem.Amikor testvéreimmel és unokatestvéreimmel voltam ott ők nem akartak velem játszani.Szóltam neked és te jöttél és játszottál velem, pedig rengeteg munkád volt.
Emlékszel? Először veled mentem horgászni.Jó nagy halakat fogtunk.Mondtam neked: Mama menj oda Norbihoz, akkor jönni fognak a halak! Te akkor elmentél, és közben hátrasandítottál és láttad: hoppá, hajlik a bot! Odarohantál és kihúztál egyszerre 2 nagy halat.Nagy mosollyal az arcodon mesélted mindenkinek milyen okosan rájöttem erre.Örültem hogy büszke vagy rám.
Amikor anya nem volt otthon mert a másik mama kórházban volt végig nálad voltam.Akkor még csak krikszkraksszal tudtam írni.Ráírtam egy lapra: ,,Hiányzik anya sírok". Szemöldöködet ráncolva nézted mi az...Én nem mondtam el mert majdnem sírtam.Amikor elmondtam, elmosolyodtál, és felírtad szép betűkkel, és megnyugtattál, nemsokára mehetek haza.Utána rajzolgattál nekem.Nagy szemekkel néztem és elfelejtettem minden bajomat.
Mikor iskolás lettem nem voltam már olyan sokat ott, de akkor még mindig többet mentem mint az utóbbi években.Mindig néztem veled a pipiket, a nyuszikat.Körülbelül ilyenkor kezdtél betegeskedni az epéddel. Vagy lehet előtte is, de én csak ilyenkor vettem észre.Nem tudtál már olyan sokat sütni, talpon lenni.
Amikor apa és a nővérem Egyiptomba utaztak 2 hétig nálatok voltam.Minden nap örömmel mentem az iskolából ,,haza".
Negyedik osztályos lettem, és nem akartam napközis lenni.Hozzátok jártam ebéd után amíg nem jött a busz...A gyerekes butaságom miatt 1 év alatt 2x összevesztem veled.Amit nagyon sajnálok.Soha sem haragudtam rád, nem is fogok.De ezt sajnos nem mondhattam el...
Hatodikos koromra ,,megbékéltem".Utána jártam megint hozzátok, de nem annyit mint régen.Mondjuk már senki sem, de én kevesebbet.Ezt is nagyon megbántam.
2012 óta sokat betegeskedtél, mivel az orvosok elb...rontották a műtéted.Eleinte nem nagyon tudtam pontosan mi van, csak annyit hogy sokat vagy kórházban.Először nem mentem hozzád be. Nem szeretem a kórházakat.Csak akkor látogattalak ha otthon vagy.2013-ban már bementem a kórházba,és nagyon fájt amit láttam.Le voltál fogyva, csak feküdtél.Haza engedtek néha.
Nyáron barátnőmnél voltam, és vártam jöjjön értem apu.Nem vette fel a telefont se semmi.Kimentem a megbeszélt helyre ahol úgy volt h felvesz.Ehelyett papa volt ott.Beültem a kocsiba és nagy meglepetésemre ott ültél a hátsó ülésen egy kedves mosollyal.Nem mondtam, de örültem hogy ott vagy.Hoztál nekem csokit.Olyan olcsót, de mégis imádtam.Mert te adtad.Hazajöttünk, te akkor láttad először az új kutyám.Mondtam: Ne menj oda mama, fellök!De te odamentél, hogy megsimogathasd.Én örömmel néztem mennyire tetszik neked a kutya.
Nyár végére egyre többet és többet voltál kórházban.Egyre sűrűbben látogattalak, vittem ajándékokat is.Nem nagy dolgokat, de láttam:örültél.Soha sem akartam arra gondolni, de a szívem mélyén tudtam: nemsokára meghalsz...
Novemberben egy vasárnap bementünk hozzád.Jót mosolyogtál a macis sapkámon.Látszott, már megpihentél, készen álltál arra hogy elmenj.Csak egy valamit akartál: elköszönni.Meg tetted, de mind csak akkor jöttünk rá amikor másnap hajnalban körbetelefonáltak: Meghalt mama.Először nem hittem el.De akkor amikor reggel ittam egy pohár vizet és utána csak magától kijött a könnyem, amit követett több ezer, tudtam hogy ez nem vicc.Pár nappal később már a temetésed volt.Addig a hétfői nap óta nem sírtam.Volt hogy néha pityeregtem.
Az egész család együtt volt.Körbenéztem: mindenki feketében,fáradt,szomorú arccal néz maga elé.
Elérkezett az idő amikor kimentünk a temetőbe.Épp ásták a sírgödröd.Még mindig nem sírtam.Épp be akartunk menni nővéremmel a ravatalba, de akkor elkapott engem a sírás.,,Nem tudom meg tenni". Csukva volt a koporsó, de mégsem tudtam megtenni.Nem így akartalak viszont látni, hogy egy túlárazott fadobozban vagy.De végül erőt vettem magamon és bementem.Csendben állt mindenki és nézett mereven egy pontra.Nem hittük el, hogy te odabent fekszel.
Harangoztak, ideje volt a misére menni.Ott kicsit lenyugodtam, összes imádságot elmondtam, néha énekeltem is.
Eljött a legrosszabb rész.A közeli hozzátartozók a ravatal elé kellett állni, és megvárni amíg a pap hablatyol, az öregasszonyok énekelnek és megszentelik a koporsót.Ott állt az öt unokád, a két fiad, az egyik fiad felesége, és a férjed, aki 50 éve mondhatta magát annak.Mi, unokatestvérek fogtuk egymás kezét.Egyszer csak annyit vettem észre, mindannyiunknak könny folyik az arcán.Elindultunk, hogy utolsó földi utadra elkísérjünk.Nem néztem senki szemébe, csak testvéreimbe kapaszkodva mentem a koporsód után.Megálltunk a sírgödröd előtt.A pap dumál, egy öreg és egy öregasszony énekel.Mi kétségbeesetten néztünk.Amikor a földbe eresztettek az az érzésem volt:utánad ugrok.Életemben nem zokogtam úgy mint akkor.Nővérem vállába temettem az arcomat , már nem láttam semmit sem a sok könny miatt.
Utána heteken keresztül minden este sírtam.Mikor a házatokba megyek mindig benézek a szobádba, és a sírás fojtogat.Amióta eltemettek 2x voltam nálad a temetőben.Először még ,,friss" volt az élmény.Akkor csak 2 könnycseppet elmorzsoltam, és gyorsan visszaültem a kocsiba.
És ma is voltam nálad.Mikor befordultunk a temetőhöz, láttam egy aranyeső bokrot.Gondoltam letörök egy ágat , teszek a sírodra.De végül csak 1-2 százszorszépet szedtem, és ráraktam a sírra.Odakuporodtam melléd, és sírtam.Sírtam, és közben azt motyogtam mennyire hiányzol és szeretlek.Éreztem hogy ott vagy, de igazából mégsem.Ezt is zokogva írom.
Várni szoktam hogy álmomban felkeress, de nem teszed.Bátyámmal már megtetted, lehet apáékkal is.Sokszor várom, hátha álmomban tudok veled beszélgetni, és mind ezeket el tudjam neked mondani.Hiányzol.
A legkisebb unokád.