Kisfiú: Te egy angyal vagy!
Lány: Micsoda?
Kisfiú: Egy angyal. Anyukám azt mondta, akinek a kezén hegek vannak, azok angyalok!
Lány: Nem,én nem vagyok angyal!
Kisfiú: De igen, persze, hogy az vagy. Anyu azt mondta, hogy csak az angyalok bántják magukat, mert nem szeretik a Földön az életet. A világ tönkre teszi őket, ezért próbálnak haza menni, vissza a Mennyországba. Az angyalok túl érzékenyek, hogy elviseljek a fájdalmaikat és másokét!
Lány: Tudod, az anyukádnak igaza van!
Kisfiú: Köszönöm, Ő is egy angyal, csak ő már hazament!
A karjaim közt feküdt betegen, várva a megváltást.Könnyes szemmel néztem le rá.Túl fiatal, túl törékeny volt.Szemei kétségbeesetten pásztázták a teret.Nem tehettem semmit.Valami mélyen azt sugallta tennem kell valamit.De nem tudtam.Csak néztem le rá.Utolsó lélegzetvételei nagyok voltak, számára megerőltető.Egy könnycsepp folyt ki a szeme sarkán, szája szóra nyílt.Mégsem szólalt meg.Megszorította a kezem, és elment.Elment, nem nézett vissza.Már angyalok táborát erősíti.Szemei üvegesen merednek a távolba.Nem látja már a körülötte lévő szörnyű világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése