Az okokat nem tudom mit s miért csinálsz. Te sem. Csak megteszed.Nem érdekelnek a következmények.Nem érdekel,hogy másnak ezzel fájdalmat okozol.Rossz emberek vesznek körül, ezt te is tudod. De nem érdekel.Nem érdekel téged semmi. De ha majd egyszer rájössz, rosszat tettél, én várni foglak hogy
Elhagytál, én elfogadtam.Bunkó voltál,ez nem tetszett.Szidtál,csak mosolyogtam.Sosem mondtad ki:sajnálom!De én igen.Haragudtál rám ok nélkül, én okkal sem.Te utálsz, én szeretlek ezek ellenére is.Hiányzol,te voltál a legjobb barátom évek óta.De téged ez nem érdekel.Csak saját magad.Köszönöm.
Bejelentem: szerelmes vagyok Kami Garcia és Margaret Stohl Lenyűgöző teremtmények c. könyvébe.Egyszerűen akárhányszor olvasom, újra és újra beleszeretek.Mint más az újabb csókoknál érzi, én ezt az újabb olvasásnál.Körülbelül most kapcsoltam hogy van 2. és 3. része is,de sokan azt nem dijazták(azért is megveszem, nyáááá!).
Ma magyar órán Adytól olvastunk idézeteket.Megmelengette a szivemet. A nap fénypontja.
A sötétben magányosan sétálsz, senkit sem érdekel hogy mindjárt megfagysz.Kiáltanál, de nem tudsz a fáradtságtól és a könnyektől.Az igazságot megtaláltad könnyen, de nehezen fogadod el.Északi szél csapja meg az arcodat.A hideg csipi a bőrödet, a könnyeid ahogy folynak le majdnem megfagynak.De te tovább mész.Az előtted erre járók lábnyomán haladsz végig, reménykedve hogy nem esel el.A kezedben egy félbetépett papir, amire görbe betűkkel alig olvashatóan egy szó van irva.Egy szó, ami megváltoztatta az életed.Egy szó, amit ha elolvasol megfagysz, mint a viz a tó tetején.Egy szó, ami miatt elindultál ezen a hideg éjszakán a semmibe.Az eredeti ,,levél"ben a szó fölött egy név is szerepelt.Te nem tudtál arra a lapra úgy nézni hogy az a név rajta volt. Az Ő neve.Magadat hibáztatod hogy minden igy történt.Leülsz egy padra, és még mindig hitetlenkedve rázod a fejed.Kinodban elneveted magad és felorditasz a semmibe: Miééééért?! Miért pont te?! Választ vársz, de nem kapsz.Nagyot sóhajtasz.A sok gyaloglástól és a hidegtől álmos vagy, de messze laksz.Gondolkozás nélkül lefekszel a padra.Lehunyod a szemed.Egyszer csak meleget érzel.Ott állt.Mosolygott.Átölelt.De nem szólt egy szót sem.Boldog voltál. Egyszer csak minden elhomályosodott és egy idegen férfi hangot hallottál: Sajnálom asszonyom,nem lehet rajta segiteni.Le kell kapcsolnunk a lélegeztetőgépről.Kinyitottad a szemed, édesanyád zokogott az ágyad szélén, vele szemben egy orvos állt , az arcán a tehetetlenség kirajzolódott. Utolsó energiád is összeszedted és édesanyádhoz fordultál : Anya..Szeretlek. Ezek voltak az utolsó szavaid.Többé nem éreztél semmit.Se hideget, se meleget,se fájdalmat,se örömöt.Csak a sötétség vitt magával, sodort az ár.Mire egyszer a sötétség véget ért, egy éles fény közeledett.Mikor odaértél, láttad ott áll megint.A kezedet ökölbe szoritottad.Valami volt ott.A papir. ,,Meghalt". Számodra nem.Ott volt.Rád nézett , mosolygott.De a mosolya most nem olyan volt mint máskor.Szomorú volt a szeme.Odament hozzád,és nagyot sóhajtva kérdezte:Miért csináltad? Csak nézel rá.Nem értetted mit akart ezzel mondani. Mit csináltam? Kérdeztél vissza.Mit csináltam ami olyan rossz? Hiszen,megtaláltalak! Sajnálkozva ráteszi a vállaidra a kezeit:Nem..Nem megtaláltál.Te is....Meghaltál.
Bocsánat a sok iiii betű miatt, már engem idegesit. Na tessék.Megint.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése