Próbálom

Sikítanék, törnék-zúznék, sírnék.De nem teszem.Nem tehetem. Egyedül vagyok. A könnyek utat akarnak törni maguknak, szinte égetnek.A mellkasom feszít a sok visszatartott érzelemtől.A gondolatok csak úgy cikáznak a fejemben, de a legrosszabb az egészben, hogy ezt nem lehet szavakkal leírni.Kezeim remegnek írás közben.Minden mondat közt öt percet várok hogy elgondolkozzak: vajon megéri-e leírni? A tűzzel játszom. Egyszer csak ezek az érzelmek ki fognak belőlem törni.Egyszerre. És olyanra zúdítom aki semmiről sem tehet.
Nem vagyok szomorú, csak üres.Üres és elveszett.
Egy ölelést akarok.Meg teát.Meg a Lenyűgöző sötétséget.Meg csokit.Egy ölelést.Egy pánikszobát, ahol elbújhatok.Akarom hogy a testvérem hazajöjjön.Egy jó filmet megnézni.Green Day koncertre elmenni.Unokatesóimat megölelgetni és beszélgetni velük.Örök nyarat.
Ezek boldoggá tennének.
Jól vagyok , nem kell segítened.
Nem érdekel.
Nincs nekem ehhez az egészhez energiám, sajnálom.