Mért van tükör? Mért kell látnom?
Jobb volna most vakon járnom.
Mért pont itt? És mért nem ottan?
Fejem falhoz verem (koppan).
Keressétek meg a verset, majd annak az íróját. Nagyon cuki verseket/ történeteket ír:)
Csak én szoktam azon gondolkozni hogy hogy gondolkozhatnak pl az angolok vagy a németek? Már kiskorom óta ez zavar hogy nekik más a nyelvük stb...Mert én ovi óta tanulok németül (ahhoz képest elég gyérül tudok), és az volt nekem a meggyőződésem régen hogy ugyanúgy gondolkoznak a németek mint mi..Azaz amikor beszélnek egymással lefut az agyukban magyarul a szöveg lefordítják és utána mondják csak ki:D Tudom, gyökér kisgyerek voltam, azt hittem a magyar a világnyelv, ellehet még nézni, ugye?
Lufi ízű a vizem.Bloááá.
Egy életre megundorodtam a fánktól. Most is ahogy írom mindjárt hányok. SOHA ne egyetek 20 dbnál több
fánkot egyszerre.SOHA.Ja igen, én sem tudom hogy fért belém annyi.Fúj.Rohadt hányingerem van, de ennék egy kis gumimacit.
Ringasd magad álomba és repülj el egy más világba.Az a világ gyönyörű, lehetetlen legyen.Senki se zavarjon. Légy önmagad,ne kérdezz semmit. Csak csináld, tedd meg amit akarsz. Itt nem bánthat semmi sem. Félelmeid elmúlnak, felszabadulsz,élsz. Boldog lehetsz, szaladhatsz amerre csak akarsz, nem botlasz el.Bármit tehetsz.Ez itt a végtelen.De mégis van egy problémád. A keserű magány.Nincs senki, hiába az élvezet,nem tudod megosztani senkivel.Hiányt érzel.Se család, se barát.Egyedül maradtál.
Feleszmélsz.Visszatértél a keserű világba, ahol még mindig nincsenek a barátaid sehol.De legalább a családod még ott van.Még mindig ott bujkál a hiány, amit már semmi sem fog kitölteni.
Te beléd te beléd, szerelmes vagyok én..Ez megy a fejemben, Belga ÁJ LÁV JÚ. Vicceltem.
Szerintem én fogok rendelni a csibóóótól egy pulcsit 3 ezerért amit megtudok venni bárhol a feléért.Végül is, az üzlet az üzlet, bárhogy is nézzük.
Ilyenkor van az amikor ki kéne rakni fááájszbááákra: szeretettnek érzi magát...De nem teszem, az is baj lenne a levegővételem mellett.
Megértem a sztárokat. Sokuknak volt az mielőtt nem voltak híresek nem volt az hogy minden csaj/pasi utánuk mászott volna.Közöttük is voltak olyanok akiknek nem voltak barátai, bántották őket. Reménytelen szerelmek is fordultak elő.De amikor híresek lettek? Hirtelen ezek az emberek akik fájdalmat okoztak nekik nagy haverok akartak lenni nekik vagy szerelmük (ha lehet ezeket, igen nem őket hanem ezeket, így nevezni)mert így hozzájuk képest senkik.Így akarnak valakik lenni ők is.
Belenézek a szemeibe, látom valami nincs itt rendben. ,,Mi az?Mi fut át az agyadon?" Kérdem.De ő csak a szemeimbe néz tovább, nem válaszol.Egyszer csak szóra nyitja a száját, de végül nem mond semmit.,,Kérlek,mondd el!"Könyörgök tovább. Halvány, keserű mosoly jelent meg az arcán.Értetlenül pislogtam, és szó nélkül megöleltem.Ő hirtelen nem reagált, majd amikor felfogta mi van megölelt szorosan.Tudtam, nem fog semmit sem mondani mint máskor, csak küzd a saját démonjaival.Képtelen voltam ezt már sokadjára hagyni. ,,Jó, nem tudom mi a baj, ki mit tett, bántottak-e , de nem hagyhatom hogy összetörj itt nekem!Hallod?Csak figyelj rám egy percig is!!!"Közelebb jött hozzám, annyira közel hogy éreztem az arcomon ahogy kifújja a levegőt.Összerezzentem. Sose volt még hozzám ilyen közel, mégis távol.Már éppen meg akartam szólalni , amikor ő megelőzött.,,Senki sem bántott.Nem tett senki sem semmit.Csak nehéz végignéznem ahogy te más után csorgatod a nyálad, engem meg néha semmibe veszel.Ennyi egyszerűen." Szemeim nagyra nyíltak.Nem nem nem nem és neeeem! Nem lehet!,,Nem, tényleg nem lehet." Értetlenül néztem megint.,,Miért nem mondtad?" ,,Mit?" ,,Tudod te..." ,,Nincs semmi mondanivalóm." Ezzel elviharzott. Összezavar, erre elmegy.Komótosan elindultam hazafele, a fejem már megfájdult a sok gondolkodástól.Leültem egy padra és néztem az embereket ahogy sétáltak a parkban.Valaki leült mellém.Nem néztem oda,mégis tudtam ki az.Ő volt, és elbúcsúzni jött.,,Tudom, nem így képzelted el az egészet,és hogy sosem akartad hogy a legjobb barátod ilyent mondjon de: idióta vagy.Idióta, de ennek ellenére szerelmes vagyok beléd." Felé fordultam és belenéztem a szemébe. ,,Tényleg nem így képzeltem el.Elmész , erre az utolsó pillanatban szerelmet vallasz és leidiótázol. Szép.Én mentem." ,,Várj!" Visszanéztem.Nem volt szívem ott hagyni, mégis meg kellett volna tegyem.Odaléptem elé.Szemébe néztem.És utoljára megöleltem.
Hát az élet nekem habos torta. Utálom a tortákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése