Hórsórzó ( ne kérdezd)

A lovardában voltam, épp a kedvenc lovamat nyergeltem és a lovasoktatómmal beszélgettem. Egyszer két repülő ledobott valamiket az égben.Lassan komótosan ereszkedtek.Egyik egy bombához hasonlított, másik meg már nem emlékszem mi volt.Mind a kettőn minták helyezkedtek el, amik az álmomban ismerősök voltak.Megszólalt egy rádiós hang: ,,Figyelem! Az oroszok ledobták az atom..." És abban a pillanatban megértettem hogy egy atombomba száll nyugisan a föld felé...Akkor már nem nyugisan szállt, azonnal leérkezett és jött felém a sugár.Felébredtem.Éreztem hogy futni készültem és hogy kiugrik a szívem a helyéről.Durva volt, haverom szerint jelent valamit.
Lehet hinnem kéne neki.
Olyan idegennek érzek mindent.Elhagyottnak. Semmi sem érdekel, se senki.Akármennyire is próbálok bárkinek megfelelni neeeeeeeeeeem nem leszek elég jó...Kapjátok be.
~Aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye.  Drága Endre, milyen igazad volt.Vagyis van...Mindegy.Az a lényeg hogy egyetértek veled.

Kértek tőlem egy csillámfaszlámát, érdekes.

Éjjel azon tűnődtem, vajon tényleg jelentenek-e valamit ezek az álmok...Remélem nem lesz valami atomháború itt a végén, akkor többet nem alszok.Mikor Hiroshimáról és Nagaszakiról (nem tudom most hogy kell írni, lusta vagyok) tanultunk,kb fél évig sokkolva voltam hogy mi a szent szar. Tudniillik én ha ráakadok egy témára mindent kiderítek azzal kapcsolatban..Szóval akkor is minden filmet megnéztem, cikkeket olvastam, videókat néztem youtubeon és képeket kerestem stb..Erre rájöttem ha most lenne atomháború eléggé cinkes lenne. Egész világ elpusztulna.
Na jó. Nem kéne ennyire zizzent legyek, akkor lennének nekem is ilyen kis "netes barikáiiim" jujci.
Echte tinilány. Már csak a rózsaszín ruci meg a pasi hiányzik. Bloáh.

Igazából nem szeretem a romantikus filmeket, de azt szeretem ha egy filmben van romantikus rész.Pl múltkor néztem a Csontvárost.Nekem tetszett az a rész ahol Kleríí meg a csávó csókolózott, utána meg duzzogtak és kiderült hogy tesók.Lehet el kéne olvasnom a könyvet, úgy többet megtudnék.
Könyvről jut eszembe... Szadista vagyok ha szeretek olyan könyvet olvasni ahol valaki vagy fizikailag vagy lelkileg szenved? Igazából nem lenne szívem nekem senkit se bántani, de értitek...Vagy érted..Vagy értem...
Értelem, nálam az is elveszett.
Képzeld csak el:
Egy gyönyörű erdőben futsz amikor egyszer csak egy furcsa zajt hallasz.Tovább mész, hátha csak valami kisállat az, hisz sokszor jártál ezen az ösvényen, mindent ismersz. Az állatokat, a fákat, a virágokat.A napfelkelte és a naplemente idejét.A szél irányát,ami magával hozza az illatokat.Amíg ezen gondolkozol nem veszed észre hogy a zaj abbamarad. Egyszer csak arra leszel figyelmes valaki ott áll a távolban.Vérfagyasztó látvány volt.Feketében tetőtől talpig,még a haja is, egy körülbelül veled egyidős fiú volt az.Hezitáltál, végül úgy tettél mintha megkötnéd a cipőd és visszafele elkezdtél rohanni.Egyszer csak mikor hátra nézel és fordulnál vissza felsikítasz.Az idegen áll veled szemben.Egy mosoly húzódik az arcára, amitől még jobban megrémülsz.Belenézel sötét, de mégis ragyogó szemeibe, az is szinte fekete volt.A bőre hófehér.Végül megszólal:,,Hiányoztál." Értetlenül pislogsz rá, ki ő és mit akartál.Látva az arcodon az értetlenséget, savanyúan elmosolyodik és szinte már magának mondja: ,,El is felejtettem, törölted az emlékeidet." Elszomorodik az arca, és eltűnik.Onnantól fogva sosem látod.Csodálatos volt, mégis rémisztő.
Egyik reggel egy ismerős hangra kelsz, és amikor körbenézel, nincs ott senki, csak egy könyv.Felcsapod a tetejét.Tele van ragasztva képekkel, kinyomtatott beszélgetéssekkel, levelekkel,virágokkal, képeslapokkal.És akkor beugrik neked: a legjobb barátod, aki meghalt 3 éve és az utolsó kívánsága az volt hogy felejts el és éld az életed.Hagyod hogy az emlékek és a könnyet utat törjenek.

Azért én frászt kapnék,soha nem tudok embereket elfelejteni. Nem hogy egy barátot.
Hiányoznak a régi barátaim a régi énjükkel.