Rohadtul elegem van, mindenből és mindenkiből.Ma két és fél órát vártam a rohadt orvosnál, hogy bemenjek két percre.Utána hazaértem és rájöttem hogy nem kapcsoltam be a fűtést és ezért rohadt hideg van.Felléptem netre , erre csak olvasgatom (nem facebookon) hogy a szemem láttára írkálnak rólam, és azt hiszik hülye vagyok mert nem írják a nevem.Gratulésön, most jött az hogy megkérdeztem az illetőt hogy mi az ő édibédi bajocskája? De ő egy értelmes mondatot nem tudott visszaröffenteni.Felajánlottam neki hogy holnap suliban jöjjön oda hozzám, megbeszéljük emberi módon.Erre csak leizélt hogy őő biztos hogy nem , nem jön oda, ha én tudok ugatni menjek én..Na ki a gyerekes? Pfff...
Ugorjunk.
Dús szemébe tép a szél, két hajában ott a szenvedély.Óúje.
Valaki nem javasolna valami jó kis könyvet? Olyan rég olvastam..
Ma kinyitottam az ,,emlékdobozom"..És meglepődtem mennyi taknyos meg rágós zsepit tettem bele(mit érezhettem, minden náthabacit meg kell tartani??omg).De mellette olyan dolgokat is ami megforgatta bennem a tört. Mozijegyek, közös képek,versenyen nyert zsírkréta(ötödik helyezésnek ez járt:(),régi naplóféle, csokispapírok,karkötők...
Nincs erőm többet írni, inkább másolok valamit és dobok be egy kis zenét.
A törött álmok sugárútján,
Ahol a város alszik,
És én vagyok az egyetlen…
Egyedül az árnyékom jön velem
Az üres szívem az egyetlen, ami dobog
Néha azt kívánom, bárcsak megtalálna valaki
Addig pedig egyedül sétálok.
~ https://www.youtube.com/watch?v=mesdF8rCkmE
Speckó nektek magyar szöveggel, hogy megértsétek miért pont ezt linkeltem.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése